Kolléganőm szerint az interjú előtt látszott rajtam, hogy minden energiámat összpontosítom, bízok magamban és meg akarom változtatni az életemet. Nagyjából én irányítottam a beszélgetést, az őszinteségem és humorom tetszett nekik, a személyiségemet akartam eladni, a tapasztalataim, képzettségem csak megfelelő körítést adtak. Első pillanattól megvolt az összhang köztünk (főleg a kedves sales manager úrral). Azt hiszem, hogy a pozitív kisugárzásom győzte meg őket.
Nem szabad feladni a 10. sikertelen interjú után sem, mert egyszer elérkezik a pillanat amikor a kudarcok után megtörténik amire vágyunk és a sok tapasztalattal a fejünkben jobb helyet találunk. Nem szabad arra gondolni, hogy az előzőek miért nem sikerültek. Élvezni is lehet ezeket a helyzeteket, új emberekkel ismerkedni, saját magunkat fényezni. Nekem nagyon sokat segített a coaching training, Pascalos üléseink, hogy elolvastam a "The four agreements" című könyvet, amit inkább használtam a személyes találkozón, mint a "Hogyan készüljünk fel egy interjúra?"-szerű cikkeket, amik szintén hasznosak, csak néha túl megmondják a tutit. Kötelező készülni. "If you fail to plan, you plan to fail". Vagyis, ha nem készülünk, azzal a kudarcunkat készítjük elő. Tudni kell válaszolni azokra a kérdésekre, hogy mik az erősségeink, mik a gyengeségeink, miért pont erre az állásra jelentkeztünk, miért akarunk eljönni a mostani helyünkről, hogyan oldottunk meg egy konkrét stresszes helyzetet/problémát egy kollégával, miért pont engem válasszanak, az adott állással/céggel kapcsolatos kérdésekkel készülni és az interjú végén megkérdezni, hogy mi lesz a következő lépés. Legtöbbször a "Meséljen magáról!"-lal kezdenek, a választ a megpályázott állással kell kapcsolatba hozni és inkább a szakmai életünkről, mint a kedvenc hobbinkról beszélni. A "Hol látja magát 5 év múlva?" kérdésre sem ajánlott azt válaszolni, hogy szülni szeretnék, én azt mondtam, hogy az új pozíciómban szeretném a lehető legjobb teljesítményt nyújtani először, konkrét karriertervem nincsen, de természetesen nyitott vagyok a cégnél adódó egyéb lehetőségekre. Állítólag 2 percesnél hosszabb monológot tartani nem ajánlott. Első találkozáskor pénzről ne kérdezzünk.
Kérdések feltevése különben is az egyik legjobb módszer az életünk tudatosabbá tételében. Ha pontosítjuk a kérdést, a válasz megtalálása is sokkal könnyebb lesz.
Keresztke halála napján tudtam meg a jó hírt, aki pont 15 éve halt meg szépen, csendben és Anyuci juttatta ezt eszembe. Kinéztem az ablakon, rámosolyogtam a felhőre és éreztem, hogy még mindig onnan segít engem. Látta, hogy most már elfáradtam és küldött a nevetéséből, bölcsességéből, szeretetéből.
Egyébként legszívesebben folyamatosan üvöltöznék az örömtől és a hatalmas kő lezuhanása miatt, amit eddig folyamatosan a hátamon hordtam. Manapság már olyan tüneteket produkálok, hogy a munkahelyre érve minden energiám kiszalad belőlem. Amikor elmondta a kedves manager az "Üdvözlünk a fedélzeten" köszöntést, mondtam neki, hogy üvöltözni fogok az örömtől, miután letettük a telefont. Szerencsére találtam 2 embert, akinek a nyakába is ugorhattam. Mintha egy börtönből szabadulnék 2 év és 8 hónap után. Az új helyen is biztosan lesznek kihívások, de biztos vagyok benne, hogy sokkal kellemesebbek és állok elébük. Már írom az 5 hét múlva esedékes búcsúlevelem. Nagyon stílusos leszek.
