Szép nap

Reggel meditáltunk Ektálnál, búgtunk, aztán kinyitottuk a szívcsakránkat, éppen álmodtam, amikor felébresztett a gong. Utána elmentünk Luciával a tegnap nyílt tágas uszodába, 1 km után minden hát-és vállfájásom elmúlt. Aztán egy olasz étteremben salátáztunk és fehérboroztunk, miközben az embereket néztük és élveztük a napsütést. Vettem egy matyóhímzéshez hasonlító mintájú cipellőt, kiültünk az utcánkon a lakásommal szemközti sárga padra egy cigi erejéig és néztük, ahogy a görkoris kislányok és a háromkerekű biciklis kisfiú versenyeznek. Utána kis pihi volt itthon és ismét irány Ektal, ahol egy indiai orvossal és egy hiperaktív francia lánnyal iráni spirituális zenére freestyle, csukott szemmel táncoltunk.  Ektal szórakoztatott a nagyon vicces, idióta történeteivel és ismét borozgattunk. Holnap Pascallal az egészségesebb életmód lesz terítéken, főként a kajára, diétára, tudatosabb evésre koncentrálva. Kezd nagyon zavarni, hogy iszom alkoholt és cigizek, már-már undorodom tőlük. Annak a tudata, hogy május 29-én lesz az utolsó műszakom, még mindig, sőt egyre inkább nagy boldogsággal tölt el. Azért is mert sok, csalódást okozó embert nem kell többet látnom. Tervezgetem, hogy mit fogok az új munka mellett csinálni, tanulni... A stressz, amitől a mostani munkámból való kilépéssel megszabadulok, furcsa érzéseket is ébreszt bennem, és nem csak kellemeset. Felerősödött az otthoniak hiánya, mert tudom, hogy még jó ideig itt fogok maradni és van egy ilyen furcsa, néha rám törő undor... aminek az okát nem ismerem. Nem arról van szó, hogyha nincs probléma, akkor keresek másikat, ez az érzés csak jön, magától. Azt hiszem a cégnél tapasztaltak mellett az utóbbi pasijaim is okozzák, mert ha jobban belegondolok, nem értem hogyan tudtam összeállni velük. Mintha a csápjaim a szokásosnál is jobban vennék a másoktól jövő hullámokat, főleg a nyugtalan lelkek zaklatottságát. Remélem a coaching a párkeresésben is segítségemre lesz.