Még mindig szingli

Ha éppen nem randizok sikertelenül valakivel és kell egy újabb csalódásból felépülnöm és  nem emlékeztet valaki az éltes koromra, csöppet sem nyomaszt, hogy szingli vagyok. A cégnél majdnem mindenki párban vagy házasságban és gyerekkel él. Mivel kicsi a közösség, ezek a témák naponta feljönnek. Az általános felfogás szerint szarul kéne éreznem magam, hogy nincs kapcsolatom. Az egyik menedzser meghívott magukhoz (feleség + 3 gyerek) barbecue-zni a hétvégén, ahová asszem én megyek egyedül 1+0 személlyel. Sebaj, majd bort iszok vagy játszom a gyerekekkel. A többi szingli távolmarad. A meló nem könnyű, óriási odafigyelést és precizitást igényel, de eddig jók a visszajelzések és megteszek minden tőlem telhetőt. Ráadásul a kihívást is élvezem, hát még a közös ebédeket és az egész napos nevetgélést. Hirtelen a szememmel sincs semmi baj, a napok gyorsan telnek a sok érdekes feladat miatt. Angolul is meg fogok tanulni, mert mellettem ül az amerikai főnököm, aki fél évre Maastrichtba költözött és van egy ír kollégám is, akitől naponta tanulok új szavakat. Vicces, hogy a kb. 20 fős csapatból a legnagyobb magot a 3 magyar képzi a hollandok után és kollégáim még 1 török, 2 román, 1 nigériai-angol, 1 indiai-kenyai, 1 spanyol, 1 ír, 1 lengyel, 1 zsidó és jönni fog egy származásához híven nagyon temperamentumos olasz csaj, akit a Mercedestől ismerek és akit majd nekem kell betanítani júliusban. 

Az "öreggel" randiztam, aztán múlt héten 3 pohár bortól felbátorodva felhívtam és nagyon őszinte voltam... megijedhetett... mert azóta eltűnt. De túléltem már hasonló eseteket. Talán túlságosan szembesítettem magával a beszélgetésünkkor. 

Ma kopogtak az ajtón az alattam lakó lányok és meghívtak egy közös vacsira holnap estére, végre közelebbről is megismerjük egymást. Este kimozdultam a nemzetközi maastrichti közösségnek szervezett moziestre és egy zseniális filmet láttam Frances Ha címmel, ami pont egy szingli lányról szól. Egy nagyon belevaló fülöp-szigeteki anyukával beszélgettünk utána, akinek hiányzik a szingli élet és bátorított, hogy csak élvezzem. Antwerpenben tanult, az elmondása alapján oda kéne mennem bulizni, mert ott sokkal több, hozzám korban illő pasassal lehet találkozni.