Imádom az olyan kis csodákat, amikor egy idegen rátalál a blogomra és még tetszik is neki...
Látástól mikulásig munka van és éppen fellélegeztem, amikor újabb nehézséget hozott az élet. Alig munkába állt olasz kolléganőm skót fiújának apukája meghalt múlt csütörtökön motorbalesetben, ezért azonnal Skóciába utaztak, jövő héten is csak pár napig lesz az irodában... ez rám nézve azért gáz, mert ő a kulcsszereplő abban, hogy lekerüljenek feladatok a vállamról. Közben pedig ért egy nagyon boldogító meglepetés: apu, anyu és talán nővérkém is meglátogatnak hamarosan. Alig várom, hogy együtt nézzünk körül Hollandiában. A lényeg, hogy együtt. A szabim még elbírálás alatt, de kitartóan nyomulok a főnökömnél.
Tegnap besegítettem Ektalnak a költözésben, gyorsan el kellett vinnie a motorjait a garázsából, ugyanis egy feltételezhetően magyar banda betört a mellette lévőhöz és elloptak mindent. Az ő ajtaját is feszegették... azért egy körre elvitt a megmentett szupergyors superbike-jával, nagyon élveztem. Hétfőn és kedden mentem hozzá munka előtt meditálni, aminek köszönhetően a stresszt is sokkal jobban viseltem. Miközben a kollégák pánikoltak, én mosolyogtam a végeláthatatlan emailek, napi 5 report feldolgozása közben. Soha nem látott kánikula tombol itt, amitől a többség szenved, én élvezem, hogy a tetőtéri szobámban pucéran alszom majd' 30 fokban, kinn duruzsolnak az emberek és koccannak a sörösüvegek... Anikó is elmegy pár napon belül, néhány bútorát megveszem, a transzportot és ablakon kiemelést is szerveznem kell. Az életem logisztikája mindezek miatt kissé kacifántos, szocializálódni, emailekre válaszolni, meghívásoknak eleget tenni nincs időm. A pasik leépülőben, de így van ez rendjén. Pénteki munkahelyi kiborulásom után egy bor mellett a következő filozófiát sikerült összehozni: a munkámban adódó nehézségek azért történnek, hogy kiálljak magamért, csakúgy mint a magánéleti kudarcok. Én is lehetek fontos. És hiszem, hogy mindez csak átmeneti. Jövő hétvégén jön Móni, low budget, nagyot beszélgetős napokat fogunk együtt tölteni. Nem panaszkodhatom. Még mindig úgy kelek reggelenként, hogy van miért és tudom, hogy kis csodák bármikor történhetnek velem.
Ha logisztikai cégem lenne, Te-spednek hívnák.
Új Moby:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése