Kimozdul

A kicsit ingerszegény vidéki életnek az az előnye, hogyha az ember kimozdul, azt nagyon tudja élvezni. Eldöntöttem, hogy most nem fogok senkire várni, hogy el óhajt-e velem jönni vagy sem, lemondja-e az utolsó pillanatban, így egyedül csináltam kultúrprogramot. Egyből szóba elegyedtem egy kedves, negyedrészben kínai holland fiúval. Máskor is szívesen látna. Volt mindenféle kreatív művészi feladat először, aztán két költő lány olvasta fel a szerzeményeit, majd egy furcsa színházi előadás, de a végén a hegedűs négyes előadása miatt megérte elmenni. Világszínvonalú volt. Az egyik tag a már korábban említett japán lány, aki Aggteleken ismerte meg a magyar barátját és egy másik kedves magyar fiúval is megismerkedtem. Ott volt Tim, akinek voltam már a jógaóráján és a meditációról is betoppant Jeska. Szóval nem kell megijednem, ha legközelebb egyedül indulok útnak, ismerősökkel akárhol összefuthatok. Mialatt átszellemülten hallgattam a szerelmes verseket, bejelentkezett a régóta fiókba zárt amszerdami istenember. Jönne a karneválra és szívesen lakna nálam. Meghökkentem és nem is adtam neki egyértelmű választ, mert a megbízhatóbbnak tűnő, bár még sosem látott eindhoveni professzor úrral is pont ekkora terveztük az első találkozást. Meglátjuk...