Orkán

Az itteni időjárás tényleg HIHETETLEN. Napok óta arra ébredek éjszakánként, hogy tombol az orkánerejű szél, amitől a ház előtt álló óriási fenyőfák majd kettétörnek, az eső vízszintesen esik és csapkodja az ablaküveget. Aztán hirtelen abbamarad az egész. Majd újra esni kezd úgy, hogy jobb inkább nem biciklire ülni, mert garantált a 2 perc alatt bőrig ázás. Vége a télnek, helyette kaptunk egy enyhe, de szinte állandó tornádóval kísért pofába vágó esőt. 

Mindezt csak azért írtam le, hogy eltereljem a saját gondolataimat a lakáskeresés viszontagságairól. Alakul ugyan a dolog, de az elég idegesítő és mondjuk úgy tipikusan holland (vagy maastrichti), hogy: az ügynökségek proaktívan nem foglalkoznak a hozzánk hasonló, nem dúsgazdag lakáskeresőkkel, tehát feliratkozni sok értelme nincs a honlapjaikra, hanem naponta végig kell nézni őket és jelentkezgetni. Van egy olyan lehetőség is, hogy "social woning", amire beregisztráltunk, viszont itt nem számítunk rászorulónak, valahol a hosszú várólista végén bandukolunk. Hétfőn két lakásnézést lemondtak, az egyiket azért, mert 2 egymásba nyíló hálószoba volt és mivel mi nem vagyunk egy pár, nem vehetjük ki. Meg se kérdezték, hogy leszbik vagyunk-e (Buzi-e vagy)? Ma telefonáltam egy nagyon klassz lakás miatt,  a nő kérte, hogy először írjak egy emailt magunkról, hol dolgozunk, mennyit keresünk, meddig tervezzük kivenni a lakást. Majd ha sikeresen megfeleltünk az átvilágításon, esetleg megnézhetjük a kérót. Tegnap Ektal válaszolt az 1 hónapja még aktuális kérdésemre: mehetnék hozzá lakni. Azt hittem megőrülök! Most, hogy elköteleztem magam a Ginával közös lakáskeresés mellett, hirtelen jön egy nagyon egyszerűnek tűnő megoldás, nem kéne a fejemet tovább törnöm és keresnem. Ginát viszont jól hátbadöfném. Szóval, Élet, köszi az újabb nehézségeket, és Szerencse, kérlek, állj az oldalunkra.