Eszik

Szerdán jelenetet rendeztem, mert kimerült voltam és nem volt kedvem még jó pofát is vágni a tömény stresszhez. Talán még egy meeting is lesz belőle, ám, legyen. A földbedöngölésnél többet úgy sem fogok kapni, mivel a főnökömet nem érdekli a hiszti oka, hát még a problémáink megoldása. A múlt heti éjszakázás miatt nagyon fáradt voltam, aztán este a coaching közben elbőgtem magam szintén emiatt és mert egy rakás kakinak éreztem magam. De azért elmentünk szocializálódni kedves emberekkel, akik megjegyezték, hogy milyen fáradtnak tűnök. Az már gáz, ha ennyire látszik, pedig alapozó és szemem alatti fehérítő nélkül mostanában nem megyek sehová. Persze ezeket  a pillanatokat is meg lehet élni különlegesként, át lehet értelmezni őket, mint mindegyiket. Én azért kevesebb lelki és fizikai stresszre vágyom. Utánanéztem, ha én mondok fel, nem jár munkanélküli segély, ha kirúgnak, mindössze 3 hónapig kapnám... Szóval itt sincs azért kánaán. 

Aztán pár napja volt egy hirtelen bizonyosság érzetem, hogy menni fog ez, ki fogok "szabadulni" a mostani mókuskerékből. Nem tudom honnan jött az érzés, de nagyon jólesett.

Egy munkahelyi párocska "titokban" törölt a barátai közül a facebookon. A tréningen tanultak alapján ezt nem szabad magamra vennem, még ha nem is esik jól, mivel ez nem engem, hanem őket jellemzi. Mivel a fiú hajtott rám kb. 2 évig, gondolom az asszonyka parancsára törölt a kis papucs.

Egyik feladatom a következő Pascalos ülésig, hogy mindful, azaz tudatosan, teljes odafigyeléssel egyek minden nap egyszer 30 percig. Nekem, aki mindent be tud vágni 10 perc alatt és mindig multitaskol, ez komoly kihívást jelent és a 20. perc után már szuggerálni szoktam az órát. Nem szabad olvasni, internetezni, telefont nézegetni ill. bármi egyebet csinálni evés közben. Kezdem inkább várni ezeket a 30 perces szeánszokat, mert tudom, hogy élvezetesebb így az evés, jobban érzem az ízeket és többet kísérletezek velük, érzem, hogy mikor laktam jól, jobban megvizsgálom mit is rakok a bendőmbe. És tök jó gondolataim születnek közben.

A Hiatus-t imádom és mivel a mai zilált benti nap után sikerült fényterápia és 45 perc futás után megnyugodnom, a hangulatomat is kifejezi ez a számuk (és még mennyi jó van nekik):