Ma este gnocchit főzök

Végre volt egy nagyon jó napom a munkahelyen. Olasz kolléganőmmel pörögtünk, sok régóta halogatott munkát elvégeztünk, telefonálgattunk, cseverésztünk, nevettünk. Attól tartottam, hogy mindig én leszek az, aki a bonyolultabb, kellemetlenebb munkákat fogja kettőnk közül csinálni, de ma rájöttem, hogy ez a veszély nem fenyeget. Mióta beköszöntött a télies ősz, kevés ilyen kellemes 8 irodai órában volt részem. Eszti hangját is hallottam végre, szépen csilingelt a telefonban, feldobta az egész napomat.

A hétvégén buliztunk a Drágámmal. Kissé durcás és negatív voltam olykor, főleg a fáradtságom miatt, de őt nem tudom elijeszteni és ami a legfantasztikusabb, hogy mindent meg tudunk beszélni. Nekem jobban meg kell gondolnom, mikor, mit és hogyan mondok és ő is tudja, hogy miben nehéz ember ő. De ahogy mondani szokta, sosem késő megváltozni/változtatni. Szombaton bemutatott a legszűkebb baráti körének. Egy maastrichti ház hátsó kertjében lévő, bárpulttal felszerelt házikóban tartott holland buliba csöppentem, egyetlen betolakodó külföldiként. Borzasztó kedvesen fogadtak és pár bacardi-kóla után kiválóan beszéltem hollandul. A legjobb barátja szerint nagyon passzolunk egymáshoz és áldását adta ránk.