Pufók

Egyik lakótársnőm a titkos szeretőjével, a másik pedig Szicílián olasz Amóréjával  töltötte a hétvégét. Én meg a hajnali 5-ig tartó pénteki bulin ismét rájöttem, hogy a brit fiúk aranyosak, majd két napig semmit tettem. De jóból, meg letöltött filmekből is megárt a sok, vártam, hogy ma már emberek között legyek. Az Avatar mondjuk kellemes meglepetés volt számomra. Kipróbáltam a tibeti buddhista meditációt, ugyan Osho meditációi jobban tetszenek, de kellemes volt az elmélyülés után pár csésze tea fölött cseverészni kifejezetten kedves emberekkel. Holnap is szívcsakrázunk és utána brokkoli leves meg valami spirituális film lesz terítéken. És eljön a venezuelai ismerős, akivel beszéltünk a jógaközpont létrehozásáról és amit Ektalnak is feldobtam már ötletként. Megtudtam, hogy van itt Maastrichtban egy hippi hely, egy nagy lakatlan ház, ahol szintén tanítanak majdnem ingyen jógát. Közben két új álláslehetőség körvonalazódik és lehet, hogy 16-án ismét találkozom az isteni emberrel. Elmondása szerint júliusi utolsó találkozásunk óta dagi lett. Biztos vagyok benne, hogy nekem még így is tetszeni fog. És persze hiszem, ha látom...
Malagában egy Mauglival elfogyasztott vacsora közben (pár pohár Sangria is lecsúszott) egyszer csak elkezdtem sírni. Boldog voltam. Ő pedig nyugodtan végignézte a furcsa jelenetet.