Nem én kaptam meg a rotterdami állást. Kicsit elkedvetlenített, de a múlt heti nagy csönd után számítottam rá. Remélhetőleg valami jobb vár rám. Az is lehet, hogy egy kicsit csöbörből-vödörbe helyzetbe kerültem volna, ugyan valamelyest több szabadidővel és rendezettebb élettel. Malaga óta még mindig lebegek, és nem csak a repülőn a felhők fölött, amit egyre jobban élvezek és eszembe jut külföldre költözésem előtt milyen sokszor álmodtam repüléssel, ami azóta elmúlt. Igazán semmi nem tudja elrontani a kedvem. Örülök, hogy van körülöttem néhány friss, bizonyítván, hogy a létezik még ilyen, hogy van, aki meghallgat és megért, ha szükségem van rá, hogy szép gyereke született a barátnőmnek (a családi fotók láttán elpityeregtem magam), hogy bízhatok a megérzéseimben és hogy megérkeztek a Leonard Cohen koncertre a jegyek, amire elhívtam két holland és egy magyar barátomat. Apuci ötlete nyomán szeretnék velük a mönchengladbach-i főtéren lévő kocsmákba is ellátogatni. Hideg kezd lenni. Jó lesz holnap reggel munka előtt futni egyet, munka után pedig meditálni. Ja, és szerdán még lesz egy szóbeli holland vizsgám, ha sikerül, akkor végetér a tavaly júniusban kezdődött holland kurzus. Kereshetek majd egy privát tanárt. Ma hollandul kértem szemeteszacskót a boltban és angolul válaszolt a néni... assze van még mit javítani a kiejtésemen. Ezen a számon bármikor el tudom bőgni magam, de nem azért mert szomorú, hanem mert szép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése