Hideg

Egyre többször azon veszem észre magam, hogy nosztalgiázok. Begyulladt a bal fülem, de így is dolgoznom kell, mert nincs aki helyettesít. A dokihoz hollandul kértem időpontot. Sürgősen másik állást kell találnom vagy disszidálnom Malagába. Ektal kicsit komolytalan üzleti partnernek tűnik, persze szeretem az örök gyerekességét, a venezuelai lány pedig mégsem jött el, mert valami expasija betoppant hirtelen. Jól kezdődik a közös projekt. A fene azt a megbízható természetemet, mert bezzeg én ott voltam, fülfájás ide vagy oda. Befűtöttem.

 

Pufók

Egyik lakótársnőm a titkos szeretőjével, a másik pedig Szicílián olasz Amóréjával  töltötte a hétvégét. Én meg a hajnali 5-ig tartó pénteki bulin ismét rájöttem, hogy a brit fiúk aranyosak, majd két napig semmit tettem. De jóból, meg letöltött filmekből is megárt a sok, vártam, hogy ma már emberek között legyek. Az Avatar mondjuk kellemes meglepetés volt számomra. Kipróbáltam a tibeti buddhista meditációt, ugyan Osho meditációi jobban tetszenek, de kellemes volt az elmélyülés után pár csésze tea fölött cseverészni kifejezetten kedves emberekkel. Holnap is szívcsakrázunk és utána brokkoli leves meg valami spirituális film lesz terítéken. És eljön a venezuelai ismerős, akivel beszéltünk a jógaközpont létrehozásáról és amit Ektalnak is feldobtam már ötletként. Megtudtam, hogy van itt Maastrichtban egy hippi hely, egy nagy lakatlan ház, ahol szintén tanítanak majdnem ingyen jógát. Közben két új álláslehetőség körvonalazódik és lehet, hogy 16-án ismét találkozom az isteni emberrel. Elmondása szerint júliusi utolsó találkozásunk óta dagi lett. Biztos vagyok benne, hogy nekem még így is tetszeni fog. És persze hiszem, ha látom...
Malagában egy Mauglival elfogyasztott vacsora közben (pár pohár Sangria is lecsúszott) egyszer csak elkezdtem sírni. Boldog voltam. Ő pedig nyugodtan végignézte a furcsa jelenetet.

Kolostor

Örülök, hogy sok különböző valóságot létre tudok hozni a fantáziám segítségével, amik kirángatnak a realitásból. Meg tudom gyógyítani magamat a saját színes kreációimmal,  felidézett hangulatokkal, érzésekkel. Lehet, hogy tényleg színésznőnek kellett volna mennem, mert akkor minden este átélhetnék valamit nagyon. Azzal is megelégszem most, hogy mindezt kiírhatom magamból. Csak azt nem értem, hogy miért juttatom magam újra és újra elzárt, kolostori élethelyzetekbe. Otthon is voltak már ilyen érzéseim és itt is sokszor olyan elvághatatlannak tűnik a csönd. Remélem egyszer erre is rájövök.

Everything will be alright.

Végülis minden nap jelentkezhetek állásokra, ma 4-re sikerült és még várok a visszajelzésre a múlt heti interjúról... Hihetetlen mennyire el tudják húzni a válaszadást. Hétvégén végigcsináltam a 2009-ben elsajátított ászanasort, amit még Gauranga tanított nekem. 2 óráig tekergettem magam, maximális alapossággal, erőteljes izomlázam volt másnap... de rájöttem, hogy még mindig megy, belémivódott a pesti gyakorlás közben. Aztán eszembe jutott, hogy taníthatnám én ezt ingyenesen másoknak, másnap ott is termett mellettem a venezuelai lány, aki képzett jógaoktató és sérülés miatt abbahagyta egy időre, de jövőre szeretné újrakezdeni itt Maastrichtban. Aztán megbeszéltük, hogy Ektalt is bevehetnénk a brainstormingba. Itt tartunk most, jövő héten remélem összejön a hármas találkozó. Saját business indításáról is informálódok közben, ami állítólag nagyon egyszerű. Egyszerre pályázgatok és gondolkodom a világot jobbá tévő projektemen, amihez Anyuci nagy lökést adott. Nem csoda, hiszen már fárasztó lehetett a folyamatos nyávogásomat hallgatni.

A hétvégén nem aludtam sokat, de annál jobban szórakoztam brit fiúk, mozi, élő zene társaságában, vasárnap pedig átugrottunk Aachenbe szintén egy élő koncertre. Apuciéknak nagyon tetszett volna a blues zene, amit játszottak. Hiányzik és kicsit elszomorít, hogy nem látogatnak meg a barátaim, rokonaim idekint, pedig szállást is tudnék adni és tutira élveznék az ittlétet... A férfiakkal meg egyre barátibb a viszonyom... élvezem amit nyújtani tudnak, anélkül, hogy elvárnék tőlük dolgokat... Nem volt könnyű a férfi-női kapcsolatok efajta megközelítéséhez eljutnom, de sikerült!

Pixis

Hiányzik a tenger. Ektal, a meditációs tanárom óriási üdvrivalgással nyugtázta, hogy nem kaptam meg a rotterdami állást és nem költözöm el Maastrichtból. Végülis tök jól esett. Ettől függetlenül szar a meló, de még mindig tartom magam, kívülállóként nézem és hallgatom a szürke embereket, a műszakokról szóló riasztóan agymosott beszélgetéseket, a panaszos ügyfeleket, inkompetens főnökeimet, a nyavalygós kelet-európai vagy éppen előítéletes nyugat-európai kollégákat. Voltam egy másik második körös interjún, és közben azon kaptam magam, hogy valahol Malagában járnak a gondolataim... Miután reggel átmozgattuk mind a 8 csakránkat, feldobtam Ektalnak az ötletet, hogy nyissunk együtt meditációs központot. Azt mondta beszélhetünk róla. Megérkezett a két nagyon tetszetős, otthonról rendelt borom, két közvetlen kollégám lehet, hogy cégen belül váltani fog és még az is lehet, hogy a szerelmes lakótársnőm elköltözik. Érdekes módon nem aggódom e fejlemények miatt. Lesz ami lesz. Örülök, hogy a platinaszőke szélsőjobboldali, iszlám-, kelet-európai bevándorló- és EU-ellenes vezér és pártja kiesett a pixisből a tegnapi választások után.

If it be your will

Ma

MAgyarország, MAastricht, MAlaga, MAugli...

Fenn

Nem én kaptam meg a rotterdami állást. Kicsit elkedvetlenített, de a múlt heti nagy csönd után számítottam rá. Remélhetőleg valami jobb vár rám. Az is lehet, hogy egy kicsit csöbörből-vödörbe helyzetbe kerültem volna, ugyan valamelyest több szabadidővel és rendezettebb élettel. Malaga óta még mindig lebegek, és nem csak a repülőn a felhők fölött, amit egyre jobban élvezek és eszembe jut külföldre költözésem előtt milyen sokszor álmodtam repüléssel, ami azóta elmúlt. Igazán semmi nem tudja elrontani a kedvem. Örülök, hogy van körülöttem néhány friss, bizonyítván, hogy a létezik még ilyen, hogy van, aki meghallgat és megért, ha szükségem van rá, hogy szép gyereke született a barátnőmnek (a családi fotók láttán elpityeregtem magam), hogy bízhatok a megérzéseimben és hogy megérkeztek a Leonard Cohen koncertre a jegyek, amire elhívtam két holland és egy magyar barátomat. Apuci ötlete nyomán szeretnék velük a mönchengladbach-i főtéren lévő kocsmákba is ellátogatni. Hideg kezd lenni. Jó lesz holnap reggel munka előtt futni egyet, munka után pedig meditálni. Ja, és szerdán még lesz egy szóbeli holland vizsgám, ha sikerül, akkor végetér a tavaly júniusban kezdődött holland kurzus. Kereshetek majd egy privát tanárt. Ma hollandul kértem szemeteszacskót a boltban és angolul válaszolt a néni... assze van még mit javítani a kiejtésemen. Ezen a számon bármikor el tudom bőgni magam, de nem azért mert szomorú, hanem mert szép.

Szülősdi

Kissé intenzívre sikeredett a rövid otthonlétem. Már a szombat esti, apuékkal folytatott tartalmas, szeretettel, egymás meghallgatásával, elismerésével teli beszélgetés miatt megérte. Számomra az ilyen élmények fontosak igazán, emellett a legtöbb dolog eltörpül. Eszti sokszor hiányzik itt kinn és tudom, hogy én is neki. Aggódom érte és nagyon sok örömöt kívánok neki. Majd belefoglalom ezt is a "meditálásaimba". Amikor a reptéren, hajnali 5-kor elváltunk Anyucival, sötét (?) gondolat jutott eszembe. Nem biztos, hogy szeretnék gyereket. Az az érzésem, és most nem a szüleimről beszélek, hogy sokan a saját szórakoztatásukra, hiúságuk legyezésére nemzenek utódokat. Mert szeretnének egy kis játékosságot, változatosságot az életükben vagy nincs jobb ötletük és szeretnék önmaguk kicsiny mását látni. Nekem ez most olyan felelőtlennek tűnik. Nemcsak az élet jár sok kínnal és persze örömmel is, de a szülőkhöz tartozást megélni és megérteni, meg nem szűnő életfeladat. Akár jó vagy rossz a viszony. Nekem mindig fáj az elválás, jobb is volt most rövidebb ideig otthon lennem, mert nem szoktam bele túlságosan a mi kis közösségünkbe. A végleges elválás gondolata mindig nagyon megijeszt, nagyobb félelmem nem volt annál életemben, hogy egyszer majd elveszítem őket. Élénken emlékszem a mai napig az erről szóló gyerekkori álmomra. Akarom én, hogy a saját gyerekem is átélje ezt majd egyszer (már ha lesz)? A már-már meghitt péntek esti beszélgetésünk alatt tudtam nekik tanácsot adni és én is látom rajtuk a folyamatos változást, igyekvést, még mindig tanulok tőlük. Csak úgy érzem kereknek az életem, ha törődöm velük. Ha jelenleg  kicsit messzebbről is.