Fejlődés

Nyugalmat érzek. Nagyon lassan döcögnek az utolsó napok, de már csak egyszer kell bejönnöm és tényleg vége. Amióta felmondtam, lélekben folyamatosan ünneplek. Már az eső sem érdekel. Tegnap meditáltunk és úsztunk egyet és élveztem az átmeneti gyönyörű tavaszt. Beszélgettünk intelligenciáról és Ektal szerint nem az a legfontosabb, hogy mennyire intelligens valaki, hanem az, hogy mennyire él tudatosan és mennyire jószívű. Én ezt mindig sejtettem, csak nem tudtam megfogalmazni. És ha az ember egyszer elkezd a tudatosságra törekedni, onnan állítólag nincs visszaút. Mindig ott lenni az adott pillanatban, saját magunkra koncentrálni és nem külső körülményeket okolni, felelősen élni, arra törekedni, hogy egyre több örömben legyen részünk, egyre többet nevessünk. Azt olvastam, hogy ha feltételezzük, hogy több életünk van, akkor fejezhetjük csak be földi pályafutásunkat, ha elérjük a megvilágosodást. Nagyon izgalmas folyamat ez és az a jó, hogy mindig van hová továbbfejlődni. Azt érzem, hogy jó úton haladok, szép időszak vár rám sok küzdelem után. És azt is érzem, hogy mindannyiunk egyfajta saját álomban él és nem lát sokmindent, hagyja, hogy sokfelől manipulálják. Mindig azt éreztem, hogy az a legnagyobb boldogság, ha az ember látja a valóságot, megtapasztal mindent úgy ahogy van, de saját kis illúzióink és a ránk rakódott rétegek miatt nagyon nehéz tisztán látni. Például a fákat, ahogyan csak nyugisan állnak és semmi miatt nem aggódnak. Ahogy kedélyesen együtt léteznek az erdőben. Pascal szerint  a szeretet gyógyír mindenre.

Nagyon szép ma este a Hold...

... a vizes ablaküvegen át.

Bliss

Sok dolgot szeretek az életemben. A legjobban talán azt, hogy azt csinálok, amit akarok (mondjuk a mosogatást szívesen kihagynám). Az eső megállás nélkül ömlött az utóbbi napokban, de rájöttem, hogy szeretek elázni a bringámon. És már nem akarok bárkivel, bármit, csak hogy ne legyek egyedül. A héten adta elő cseh kollégám első maastrichti dj setjét, vagyis játszott egy itteni kocsmában. Engem kért meg, hogy előtte találkozzunk a pub tulajdonosával. Jó zenéket játszott, csak az izgalom miatt kicsit sokat ivott és az egész este elég szürreális volt. Többek között azért, mert mindegyik jelenlévő helybéli be volt tépve különböző drogoktól és hiperaktívan viselkedett. Amikor a 2 éve meghalt barátjuk születésnapját ünnepelték, akkor már tényleg a Twin Peaksben éreztem magam. Sok itt a drogos, meg egyre többször beszélnek a krízisről, úgyhogy nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy külföldiként találtam egy jó állást ebben a kisvárosban. Egy ismerősöm takarítóként dolgozik, elképedve hallottam tőle, hogy minden holland kollégája drogtól felpumpálva jár be dolgozni nap-mint-nap és szerinte Prága ilyen szempontból sokkal tisztább város. Én is sok kollégámat látom ebbe a "minden nap szívok" dologba belecsúszni és aztán mást is kipróbálnak. Múltkor egy kolléganőm valami bogyót kapott be, amitől a szeme ide-oda ugrált egész este... ijesztő volt. Én a diéta miatt lassan 2 hete alig iszom, de a holnapi, idősebb úrral töltött randin azért kortyolgatok majd. Nem is hiányzik az alkohol. Voltam karaokézni és legnagyobb meglepetésemre mindenféle para nélkül elénekeltem pár számot, még tapsoltak is a pici csehóban. Ugyanitt szóba elegyedtem egy fiúval, nagyon jót beszélgettünk. 5 nap után küldött is egy sms-t, hogy találkozzunk. Magyar szépségnek hív. Hallom, hogy valami buli van odakinn, de az éjszakai műszak után én inkább pihengetek és folyamatosan zenét hallgatok, hogy holnap szép és ellenálhatatlan legyek. Bár holland férfitól bókot kicsikarni annyira nem könnyű. Meditáción megismerkedtem egy elbűvölően kedves magyar lánnyal, aki itt tanul a konzervatóriumban, itt végzi az MBA képzést csellón. Otthon az akadémián tanult. Elmentem a vizsgája előtti főpróbára, volt ott Dvorak meg Prokofjev is és egy nagyon mosolygós szemű holland zongorakísérő bácsi (a bozontos szemöldökével Bandi bácsira emlékeztetett). Most akkor van 8 szabad napom, amit ahelyett, hogy betábláznék, inkább csak élvezek és hagyom, hogy alakuljon magától. És egy dologgal szeretném megajándékozni magamat: egy gyönyörű ezüstnyaklánccal, rajta egy színes pillangóval.

Utolsó napok

A mai nap nagyon mosolygós volt. Végre. Ez hiányzott mostanában. Búcsúzkodom az emberektől, tudom, hogy már csak 8 napot kell a szürke irodában kibírnom, nem stresszelek és ahhoz hasonló derű uralkodott el rajtam, mint amikor naivan belevágtam a hollandiai életembe. Hiányozni fog néhány igazán értékes ember és izgalommal tölt el az új kezdet gondolata. Este megyek Florent búcsúbulijába, akinek készítettem egy közös emlékeinket felelevenítő képeslapot. Élveztem csinálni. Viszek neki jégkockacsinálót is. Egy kedves magyar fiú fog a helyembe lépni, érzékeny, ellentétben a többi magyar kollégával tudja ki az a Tarr Béla, csak el ne rontsák. Azt utálom ennél a cégnél a leginkább, hogy az emberek rossz oldalát hozza elő, engem is stresszesé, feszültté tett, az utóbbi időben sokkal kevesebbet nevettem, kihasználtak, lehúzták rólam az utolsó bőrt is és beletörődtem sokmindenbe, ami ellentétes a természetemmel. Ma újra felszabadult, mosolygós, energikus voltam, nem csak zaklatottan rohangáltam, hanem igazán kapcsolódtam másokkal. Egy e-bike-ot (elektromos meghajtású bringa) is kipróbálhatok 7 napig ingyen, amivel majdnem olyan gyorsan haladok, alig tekerve, mint egy motoros. Hazafelé jövet egy autó nem tudott lépést tartani velem. Ajándék, hogy lesz 9 szabadnapom az új munkába állás előtt. Megyek Mónihoz Amszterdamba, előtte pedig pihenek, pl. Alianával Hertogenboschba megyünk egy olyan wellness helyre, ahol a szaunában lehet mozizni! Szaunamozi! Gondolom rövid filmeket vetítenek... 

A kedvenc virágom

Szóval a házunk mögött lévő kertben van kökörcsin. KÖKÖRCSIN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Otthonról nem tudtam elhozni, de itt is van! Ez egy jó jel. Tuti.

Úgy történt a találkozás, hogy lementem megnézni, ki lehet-e feküdni kicsit napozni. Elég elvadult a kis kert és amikor visszafordultam a ház felé, egy igazi kökörcsinnel találtam magam szembe. Elakadt a szavam.

Szép nap

Reggel meditáltunk Ektálnál, búgtunk, aztán kinyitottuk a szívcsakránkat, éppen álmodtam, amikor felébresztett a gong. Utána elmentünk Luciával a tegnap nyílt tágas uszodába, 1 km után minden hát-és vállfájásom elmúlt. Aztán egy olasz étteremben salátáztunk és fehérboroztunk, miközben az embereket néztük és élveztük a napsütést. Vettem egy matyóhímzéshez hasonlító mintájú cipellőt, kiültünk az utcánkon a lakásommal szemközti sárga padra egy cigi erejéig és néztük, ahogy a görkoris kislányok és a háromkerekű biciklis kisfiú versenyeznek. Utána kis pihi volt itthon és ismét irány Ektal, ahol egy indiai orvossal és egy hiperaktív francia lánnyal iráni spirituális zenére freestyle, csukott szemmel táncoltunk.  Ektal szórakoztatott a nagyon vicces, idióta történeteivel és ismét borozgattunk. Holnap Pascallal az egészségesebb életmód lesz terítéken, főként a kajára, diétára, tudatosabb evésre koncentrálva. Kezd nagyon zavarni, hogy iszom alkoholt és cigizek, már-már undorodom tőlük. Annak a tudata, hogy május 29-én lesz az utolsó műszakom, még mindig, sőt egyre inkább nagy boldogsággal tölt el. Azért is mert sok, csalódást okozó embert nem kell többet látnom. Tervezgetem, hogy mit fogok az új munka mellett csinálni, tanulni... A stressz, amitől a mostani munkámból való kilépéssel megszabadulok, furcsa érzéseket is ébreszt bennem, és nem csak kellemeset. Felerősödött az otthoniak hiánya, mert tudom, hogy még jó ideig itt fogok maradni és van egy ilyen furcsa, néha rám törő undor... aminek az okát nem ismerem. Nem arról van szó, hogyha nincs probléma, akkor keresek másikat, ez az érzés csak jön, magától. Azt hiszem a cégnél tapasztaltak mellett az utóbbi pasijaim is okozzák, mert ha jobban belegondolok, nem értem hogyan tudtam összeállni velük. Mintha a csápjaim a szokásosnál is jobban vennék a másoktól jövő hullámokat, főleg a nyugtalan lelkek zaklatottságát. Remélem a coaching a párkeresésben is segítségemre lesz.