2013. január 31., csütörtök

Orkán

Az itteni időjárás tényleg HIHETETLEN. Napok óta arra ébredek éjszakánként, hogy tombol az orkánerejű szél, amitől a ház előtt álló óriási fenyőfák majd kettétörnek, az eső vízszintesen esik és csapkodja az ablaküveget. Aztán hirtelen abbamarad az egész. Majd újra esni kezd úgy, hogy jobb inkább nem biciklire ülni, mert garantált a 2 perc alatt bőrig ázás. Vége a télnek, helyette kaptunk egy enyhe, de szinte állandó tornádóval kísért pofába vágó esőt. 
Mindezt csak azért írtam le, hogy eltereljem a saját gondolataimat a lakáskeresés viszontagságairól. Alakul ugyan a dolog, de az elég idegesítő és mondjuk úgy tipikusan holland (vagy maastrichti), hogy: az ügynökségek proaktívan nem foglalkoznak a hozzánk hasonló, nem dúsgazdag lakáskeresőkkel, tehát feliratkozni sok értelme nincs a honlapjaikra, hanem naponta végig kell nézni őket és jelentkezgetni. Van egy olyan lehetőség is, hogy "social woning", amire beregisztráltunk, viszont itt nem számítunk rászorulónak, valahol a hosszú várólista végén bandukolunk. Hétfőn két lakásnézést lemondtak, az egyiket azért, mert 2 egymásba nyíló hálószoba volt és mivel mi nem vagyunk egy pár, nem vehetjük ki. Meg se kérdezték, hogy leszbik vagyunk-e (Buzi-e vagy)? Ma telefonáltam egy nagyon klassz lakás miatt,  a nő kérte, hogy először írjak egy emailt magunkról, hol dolgozunk, mennyit keresünk, meddig tervezzük kivenni a lakást. Majd ha sikeresen megfeleltünk az átvilágításon, esetleg megnézhetjük a kérót. Tegnap Ektal válaszolt az 1 hónapja még aktuális kérdésemre: mehetnék hozzá lakni. Azt hittem megőrülök! Most, hogy elköteleztem magam a Ginával közös lakáskeresés mellett, hirtelen jön egy nagyon egyszerűnek tűnő megoldás, nem kéne a fejemet tovább törnöm és keresnem. Ginát viszont jól hátbadöfném. Szóval, Élet, köszi az újabb nehézségeket, és Szerencse, kérlek, állj az oldalunkra.

2013. január 27., vasárnap

Hajón

Új maastrichti ismerősöm révén bepillantást nyerhettem egy holland család életébe. A város külső részén egy állóhajón laknak. Víz veszi körül a "házat", az egyik szoba ablakán kinézve olyan mintha tengeralattjárón volna az ember. Érdekes lehet egy ilyen  helyen felnőni. Azon kívül, hogy a nappali kicsit lejt, semmit nem éreztem abból, hogy egy hajón vagyok. Kicsit sem imbolygott. Az apa coffeeshop tulajdonos, az első és harmadik fiú kameruni anya gyermeke, a középső hollandé. A legnagyobb fiú tehetséges rapper, a középső IT-snak tanul éppen, a legkisebb pedig focista lesz. Most láttam életemben először különböző bőrszínű, egy apukától származó tesókat. Számukra ez teljesen természetes. 

2013. január 24., csütörtök

Ébred

Arra ébredtem, hogy nagyon nevetek. Bálinttal találkoztam álmomban egy pesti gangos bérházban és már az első pillanatban meg tudott nevettetni az idétlen fejével. S mivel mindig szerettünk együtt jókat enni, vittem magammal óriási, házinak nevezett pogácsákat, palacsintát, de pajtásom, aki már kóstolta anyuci főztjét, állította, hogy ezt nem ő sütötte, mert az sokkal finomabb lenne. És tényleg inkább pesti pékség-jellegű volt a pogácsa (ami egyébként Hollandiában nagyon hiányzik nekem), a palacsintát pedig mintha a Nagyi palacsintázójában vettük volna. Volt ott egy másik pasi is, szinte láthatatlanul. Régen ébredtem ilyen kirobbanóan kellemesen. Fiziológiailag is meg tudom ám magyarázni a dolgot! A diéta hatására a tudatalattim így meséli el, hogy titkon szívesen bekapnék finom, otthont idéző nasikat, másrészről könnyebbnek érzem magam, kevesebbet energiát vesz igénybe az emésztés, emiatt többet nevetek, bolondozok. Lakáskeresés folyamatban, voltam a coaching bemutató estjén, ami hollandul zajlott. Mindent értettem. Holnap este megyek egy 2 Michelin-csillagos étterembe (évente egyszer van Maastrichtban egy hét, amikor 25 euróért lehet ilyen szuper helyeken 3 fogásos menüt enni), a hétvégém szabad, mehetek meditálni kiváló társaságban, ide és oda is. Kiegyensúlyozottságomat a házban még mindig uralkodó hihetetlen nyugi és csend is okozza. Kár, hogy ilyen drága. Kaján kívül nem költök semmire, még a hajmosáson is spórolok, így:

2013. január 22., kedd

Kimozdul

A kicsit ingerszegény vidéki életnek az az előnye, hogyha az ember kimozdul, azt nagyon tudja élvezni. Eldöntöttem, hogy most nem fogok senkire várni, hogy el óhajt-e velem jönni vagy sem, lemondja-e az utolsó pillanatban, így egyedül csináltam kultúrprogramot. Egyből szóba elegyedtem egy kedves, negyedrészben kínai holland fiúval. Máskor is szívesen látna. Volt mindenféle kreatív művészi feladat először, aztán két költő lány olvasta fel a szerzeményeit, majd egy furcsa színházi előadás, de a végén a hegedűs négyes előadása miatt megérte elmenni. Világszínvonalú volt. Az egyik tag a már korábban említett japán lány, aki Aggteleken ismerte meg a magyar barátját és egy másik kedves magyar fiúval is megismerkedtem. Ott volt Tim, akinek voltam már a jógaóráján és a meditációról is betoppant Jeska. Szóval nem kell megijednem, ha legközelebb egyedül indulok útnak, ismerősökkel akárhol összefuthatok. Mialatt átszellemülten hallgattam a szerelmes verseket, bejelentkezett a régóta fiókba zárt amszerdami istenember. Jönne a karneválra és szívesen lakna nálam. Meghökkentem és nem is adtam neki egyértelmű választ, mert a megbízhatóbbnak tűnő, bár még sosem látott eindhoveni professzor úrral is pont ekkora terveztük az első találkozást. Meglátjuk...

2013. január 17., csütörtök

Talált tárgy

Kiváló nap volt a mai. A házban lévő hatalmas nyugalomnak köszönhetően nagyszerűen aludtam, aztán havat lapátoltam, amihez el kellett kérnem a szomszéd bácsitól a hólapátot, természetesen hollandul. Csak annyit mondott jó tanácsként, hogy "Do your best!" Szigorú bácsi, a legkisebb koszt is maximum egy napon belül eltünteti a házuk elől. Mivel ők az utca legpedánsabb lakói és a tegnap leesett hónak már  nyoma sincs a portájuk előtt, gondoltam én is lapátolok egyet. Az eredmény nem lett tökéletes, de legalább mozogtam egyet. Reggel elestem a bringával, mert nem látszott, hogy hol kezdődik a bringaút és a járda, de kutya bajom és jót szórakoztam magamon. Este átmentem Ektalhoz meditáció helyett Big Lebowskit nézni. Egy iráni lány fantasztikus töklevest készített és a főszereplőt utánozva White Russiant ittunk. Most ittam először, két összetevő mindig van hozzá itthon (vodka, tej), majd beszerzek Kahlúát is ünnepélyes alkalmakra. Az asztrofórumra beírtam egy jövőmre vonatkozó kérdést és egy kedves fiatalember, "very fortunate", azaz nagyon szerencsés következő évet jelzett előre (az nekem ugye júliusban kezdődik). Elkezdtem levelezni egy Eindhovenben élő professzor fiúval, pedig már éppen zárolni akartam a társkeresős profilom. Ő is salsázik és sok érdekes dolgot csinál, az egész világot bejárta, kedvence Ázsia, ahol az előző fél évet töltötte a munkájának köszönhetően. Már álláskeresési tanácsot is adott. A francia fiúval még mindig jóban vagyok. Hazafelé úton a moziestről találtam a hóban egy nagyon szép, csillogó-villogó, ezüstnek tűnő karkötőt, ajándékba sem kaphattam volna hozzám jobban illőt. Holnap szabad vagyok, úgyhogy fitnesz napot tartok, mert a kondim nem az igazi, a futással pedig most inkább nem próbálkozom. Tök jó lenne eljutni egy befagyott csatornára, itt azon szoktak korcsolyázni.

2013. január 15., kedd

Pelyhes

Jól bírom a diétát, a cukros italokkal, beleértve a barna cukorral ízesített kávéval és teával teljesen leálltam, mindent natúran iszok (a bort is kb. hetente egyszer :). Azért ma, kb. 2 hete először megajándékoztam magam egy kis fruktózos, fahéjas kávéval, desszertként. A zsíros tejet lecseréltem félzsírosra. A szénhidrátot nem párosítom fehérjével, pl. avokádós kenyeret eszek, de kenyeret sajttal nem; lazacot főtt brokkolival igen, de tésztával nem, rántottát sajttal igen, de kenyérrel nem. Jobban érzem magam a tudattól, hogy ez így egészségesebb, könnyebben emészthető és mivel keveset mozgok mostanában, a lelkiismeretemnek is jót tesz a visszafogott kajálás. Reggelire ma karalábét ettem (imádom), sok-sok gyümölcsöt tömök magamba, éjszakai műszakra licsit és csupasz kivit viszek magammal, inni meg earl grey-es zöld teát fogok. Valami egzotikus helyen kéne élnem, ahol zsákszámra ehetném a kedvenc trópusi gyümölcseimet. Egy ilyen étrend azért is jó, mert újra fel lehet fedezni az ételek valódi ízét és közelebb visz a természeteshez. És fogyaszt.  
Az interjún érzésem szerint nem voltam elég meggyőző, a hét végén tudni fogom a végleges választ. Szinte csak olyan kérdéseket szegeztem nekem, amikre konkrét példákat kellett adnom és ez nem volt könnyű.
Kedvenc pszichológiai olvasmányomnak lassan a végére érek, de találtam már egy következő misztikus könyvet. Ha jól emlékszem, anyucitól kaptam 1-2 éve. Ma egy remeteként élő fiatalemberről olvastam, aki mindent hamar feladott és semmiért nem tudott lelkesedni. 2 év alatt sikerrel járt nála is a terápia, a története elgondolkodtatott.
Coach ismerősöm invitált a ma induló kezdő salsa kurzusra, aminek örülök, persze a munkabeosztásommal kivitelezhetetlen, hogy minden órára elmenjek, de azt is megfigyelem magamon, hogy egyre nehezebben szánom el magam új dolgokra, pedig van kedvem táncolni. Annak örülök, hogy itt legalább ismerek egy embert és nem egyedül kéne nekikezdenem.  Na de várjuk meg előbb a pénteket, hogy mit válaszolnak a távoli Zoetermeerből. 
Nagyon szép fehér minden az egész nap hulló hótól. Holland ismerősöm riadtan jegyezte meg, hogy itteni viszonyokhoz képest szibériai hideget, -10 fokot jósolnak hétvégére.
Valami hasonló helyen bármikor szívesen barangolnék:

2013. január 11., péntek

Salsa

Itt fekszem egyedül az ágyikómban, a ház üres, a lengyel lány kiköltözött... teljes a csönd. Ha sokáig itt maradok, az nagyon nem lesz jó nekem anyagilag. Jövő héten újabb interjú, bármi is lesz az eredménye, újra költözöm, ha nem jön össze az állás, akkor Maastrichtban, vagy el innen az új helyre vagy még elebb innen? De most nincs kedvem tárgyilagosan irkálni. 
Nekem a Life of Pi nem tetszett. Főleg azért mert egy animált tigris, meg tenger volt benne. Lehet, hogy nem befüvezve kellett volna megnézni, ráadásul 3D-s szemüvegben, mert kb. mindenen jó hangosan röhögtem vagy tátott szájjal nem értettem az akkor nagyon magasröptűnek tűnő eszmefuttatásokat. De a popcorn és  a nacho chips mind elfogyott. 
Imádtam, hogy Móni itt volt. Ilyen mély beszélgetéseket még sosem folytattunk és egy ínyenceknek való borétteremben is dőzsöltünk.
A kollégáim közt ufóként viselkedek, hűvös idegenként végigdolgozom a napokat. Ők meg csak pletykálkodjanak lengyelül, csehül és szlovákul.
Szombaton elmegyek salsázni, már csak azért is, hogy férfit érezzek a közelemben.
Zene füleimnek és a lelkecskémnek:

2013. január 1., kedd

Tudatos

Valami olyasmit jelent ez a fogalom, hogy az ember nem hagyja magát sodródni, hanem megvizsgálja az életét, önmagát és következetesen, a céljait szem előtt tartva él. Alig várom a februári coaching tanfolyamot. A szilveszter este kettecskén telt a szobatársnőmmel, miután sikeresen hazaértem a maastrichti szilveszteri háborús zónában. Nagyon jót beszélgettünk és anyuci szederborának utolsó cseppjeit benyakalva már szaloncukorral dobáltuk egymást. A házi tűzijátékokra úgy csodálkoztunk rá az ablakból, mint két gyerek. Egyre jobb a viszonyunk és azt hiszem nagyon hálás nekem, hogy mostanában meghallgatom, mert kicsit zűrös az élete. Pénteken elköltözik a harmadik lakótárs, amit én nem bánok, mert kezdetektől fogva nem szeretem az energiáit, a hangját... és neki is jobb lesz, hogy végre önállósodik. 1. számú feladat tehát keresni egy új lakótársat, mert kettőnknek túl drága a kéró. Aztán: mivel nem érzem jól magam a bőrömben, kerekebb vagyok a kelleténél  és szeretnék elégedettebb lenni magammal, vonzóbbnak érezni magamat, diétázni fogok a testkontroll szerint. Egyszer már bejött, egészségesnek tartom a módszert és nem kell sanyargatni sem magamat. Ma olvastam Oshótól egy cikket, hogy az újévi fogadalmakat jó megosztani másokkal is, mert akkor nagyobb eséllyel váltja őket valóra az ember, van bizonyos külső kontroll és ha csak csendben fogadjuk meg, magunkkal szemben túl engedékenyek tudunk lenni. Többet fogok társaságba járni, a kis csigaházamból kibújni, keresni fogom számomra érdekes emberek társaságát. Azt már tudom, kivel nincs kedvem a szabad időmet tölteni, s arra is rájöttem, hogy azért van néhány ember, akire számíthatok. A cigizést nem fogom abbahagyni, mert ennyi bűnös élvezetre szükségem van. Majd ha rendszeresen csókolózok valakivel, eldobom. Megvárom, hogy az aktuális hágai álláspályázatból lesz-e valami, ha nem, akkor elmegyek 1 hétre a buddhistákhoz önkénteskedni, a hoteljükben dolgozni és meditálni. Kiváló társaság van ott, sok szimpatikus fiatalemberrel, de természetesen a buddhizmus miatt megyek elsősorban, hehe... Felváltva hideg és meleg vízzel fogok zuhanyozni, mert jót tesz a bőrnek, a vérkeringésnek, a kedélyállapotnak. Csinálom már pár napja és nagyon élvezem.  Vendégül fogom látni a családtagjaimat és barátaimat, alig várom a mostani hétvégén Móni látogatását. A holland tanulást is folytatom, de ehhez a munkával kapcsolatos, lakhatási és pénzügyi alapokat először rendbe kell tennem. Egzotikus útra is vágyom és mehetnék is pár helyre vendégeskedni, de egyelőre nem akarom a büdzsémet ilyenfajta kiadással terhelni. Amióta visszajöttem, volt egy nagyon szép estém a venezuelai lánnyal. Ő teljes gőzzel él. 
A kellemes tegnap este után jó érzésekkel keltem fel 2013 első reggelén. Nagyon feldobott, hogy  mosolygósan sütött a nap, csicsergett egy madárka és nyugodtság lett úrrá rajtam. Olyan szépen esett az eső az ablakra és futás közben klassz volt a flow meg a Carbonfools is.