Egy újabb gusztustalan éjszakai műszak után menekültem Ektalhoz meditálni. A már szokásosnak nevezhető szeánszunk közben bevillantak világos gondolatok: tanácsra van szükségem, mert magamtól nem jutok egyről a kettőre és spirituális utakra kell eveznem, de nem biztos, hogy a venezuelai lánnyal. Szegény Ektal előtt el is bőgtem magam, aki egyetértett velem abban, hogy Maastricht unalmas hely és ha a munkám semmifajta kihívást nem nyújt, akkor keressek másikat és hobbiként csináljam tovább azt, ami örömet okoz. Vagy költözzek haza. Milyen jó is, hogy ő van. De mivel itt minden és mindenki ideiglenes és átmeneti, már meg sem lepett, hogy ő is Aachenbe tervez költözni. Remélem, hogy hamarosan nekem is csak egy átmeneti állomásként szerepel életem könyvében ez a genya cég. Csak pazarolom itt az értékes időmet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése