Akkor most árnyaljuk egy kicsit a koromfekete képet Magyarországról. Tegnap, ha jól számolom, 7 húszas éveiben lévő magyar sráccal találkoztam és ott volt még a cégtől épp távozóban lévő kolléganőm. Mindegyik fiú diplomás vagy még tanul. Az egyik pályázatokkal foglalkozik, jó állása van otthon, ezért nem biztos benne, hogy elfogadja-e a dániai ösztöndíjat, amire az angliai után mehetne. A másik energetikával foglalkozó mérnök és nagyon szereti a munkáját. A barátja a Műegyetemen tanul és biztos benne, hogy kap majd jó állást, mert mérnökökre még szükség van otthon. Ott volt egy srác, aki szociális munkásként végzett, Aggteleken megismerkedett egy gyönyörű japán énekes és hegedűs lánnyal, aki most Maastrichtban tanul, így kötött ki ő is itt. Vendéglátós családból származik, ezért itt egy francia étteremben dolgozik, jövőre pedig elkezd turizmust tanulni egy maastrichti fősulin. Volt egy tipikus stréber fiú, aki informatikusként végzett, fél évre jött ki rendszermérnöknek ide. Azt hiszem neki sem lesznek elhelyezkedési problémái a jövőben. Volt még egy jogászfiú, aki itt él, de nagyon csendeske volt, majd talán legközelebb jobban megismerem. A legfiatalabb, 19 éves srác pedig diplomatacsemete, aki középiskolába Brüsszelbe járt és most Maastrichtban tanul. Nagyon szórakoztató volt vele beszélgetni. Végre valaki, aki hozzám hasonlóan kifejezetten kedveli a hollandokat. És nem akarta elhinni, hogy hány éves vagyok, 25 évesnek saccolt. A magyar génekre fogta. Azt is elmesélte, hogy az egyik holland ismerősét mindenféle magyar gyökerek nélkül azért hívják Bélának, mert a holland szüleinek megtetszett ez a név a Szigeten.
Mindez számomra azt mutatja, hogy otthon is lehet jó, sőt nagyon jó végzettséget szerezni és ennek megfelelő állást találni. Ezekből a fiúkból nem dőlt a panasz, nem látták sötéten az otthoni helyzetet, sőt még jövőképük is van. Sokkal inkább, mint nekem.
Annak nagyon örülök, hogy két drága barátnőm fog otthon várni és kijönnek hozzánk, hogy hármasban karácsonyozhassunk. Sőt, hosszú hallgatás után amszterdami designer barátnőm is bejelentkezett, január elején meglátogat Maastrichtban és mint mindig, most is biztosan inspiráló hatással lesz rám. Nagyon finom forralt bort ittunk tegnap a hipergyors óriáskerék lábánál. Bölcs magyar kolléganőm mindig arra biztat, hogy ne mástól, hanem magamtól várjam a megváltást.
Drágám, bölcs barátnédnak igaza van.
VálaszTörlésBizony.
TörlésAmi a leveled többi részét illeti: más véleményen vagyok, de erről inkább élőben. A Te ismerőseid kivételezett helyzetben vannak. Nem ismerik Magyarország szerencsétlenebb helyre született lakosait. Én például most azért kalapozok, hogy R. Ilonkának (szociális munkás végzettségű szociális gondozó, aki nagymamát is ápolta) kölcsön tudjak adni, hogy el tudja temetni az apját.
TörlésEz is nagyon szomorú, de nagyon jó, hogy segítesz. Az egyszer látott ismerőseim kb. mindegyike borsodi egyébként, kivéve a diplomacsemetét. Nekik is volt honnan felküzdeniük magukat. Nem hiszem, hogy annyira el lennék rugaszkodva a valóságtól, csak mert két éve egy szar callcenterben dolgozom Hollandiában, ahol sokkal gazdagabb a társadalom anyagiakban, de én inkább ilyen rabszolga státuszban érzem magam sokszor. És ugye a politikusoktól sem szabad megváltást várni? Szerencsére a politika itt nem része annyira a mindennapoknak, mint otthon. De most nem vitázni akartam mindezzel.
Törlés