Köszönöm.

Gyermekeid nem a te gyermekeid. 

Az önnönmagadért sóvárgó élet fiai és lányai ők.

Általad, de nem belőled jönnek,

Veled vannak, de nem a tiéid.

Nekik adhatod szereteted, de gondolataidat nem,

Mert saját gondolataik vannak. 

Otthont adhatsz testüknek, de lelküknek nem,

Mert az a holnap házában lakik, hová

te még álmodban sem juthatsz el. 

Formálhatod magad képükre, de őket saját képedre 

formálni ne törekedjél.

Mert az élet nem halad hátrafelé s nem időz a tegnappal. 

Te vagy az íj, húrja pendül s gyermekeid élő nyílként 

szállnak el.

S ki tartja az íjat, látja a célt a végtelen útján,

és erejével vonja a húrt, hogy nyilai bizton, gyorsan

és messze szálljanak.

Örüljön az íj az íjász kezében;

Mert az íjász egyként szereti a repülő nyilat

s az íjat, mely mozdulatlanul áll.

* Khalil Gibran: A próféta

Végre

Világvége után, hazamenetel előtt pár jó hír: sikerült kivennem szabit (nem volt könnyű, de segítettek a kollégák) jövő február végére, mert megyek egy 4 napos intenzív coaching kurzusra. Ez pont olyan véletlenül és gördülékenyen történt, mint a meditációra találásom, hogy éppen hogy csak elkezdtem gondolkodni azon, hogy érdekel a coachság, mire bejelölt valaki facebookon a meditációs csoportból és elmesélte milyen jó is ez a tanfolyam. Ráadásul itt helyben, Maastrichtban, angolul. Consciousness (tudatosság) coaching a megnevezése egészen pontosan, az ismerősömnek sokat segít a saját életében és 1:1 találkozókon a munkája mellett másoknak is ad már tanácsot, egyelőre ingyen. Sok kurzus követheti még a Master I-t. Irtam a buddhista hotel és meditációs központnak, tárt karokkal várnak 1 vagy 2 hét önkéntes munkára. Válaszoltak egy álláspályázatomra, 27-én akarnak felhívni, amikor még Magyarországon leszek. A cégnél is vannak pozitív fejlemények: pl. éjszakai műszakra valószínűleg kapunk laptopot, úgyhogy ágyból dolgozhatunk a jövőben. Mindenki kapott egy USB sticket (memóriatároló, amit be lehet dugni a gépbe), úgy néz ki mint egy kocsikulcs. Tök menő. És ha akarnék, 30 %-os kedvezménnyel vehetnék Mercedest a jövőben. Egy cuki elektronikus smartot vagy egy új A-osztályt vennék, mert az szép.

Jövő évi fogadalmam: találkozom egy normális férfival, akivel szeretek együtt lenni, akire számíthatok, akivel tervezhetek jövőt, akivel szeretjük egymást.

Itt zuhog az eső, vágyom egy kis télre, remélem otthon abba is belekóstolhatok.

Készülődök

... a karácsonyra és az év lezárására. Feldmár egyik előadásában mondott egy definíciót a szeretetről,   idézte valakitől. Most már tudom, hogy kitől származik: M. Scott Peck könyvéből, s így hangzik: 

"A szeretet hajlandóság az én kiterjesztésére saját és mások lelki fejlődésének elősegítése érdekében." Rengeteget lehet tanulni ebből a könyvből, a címe: "A járatlan út." Ajánlom mindenki figyelmébe. És ezt a filmet is: http://www.imdb.com/title/tt2077851/ . Egyszer régen spiccesen troliztam haza a Városligetből és egész hazaúton azt próbáltam megszámolni fejben, hogy hány "t" betű van a szeretettel szóban. A mai napig nem megy könnyen.

Forralt bor

Akkor most árnyaljuk egy kicsit a koromfekete képet Magyarországról. Tegnap, ha jól számolom, 7 húszas éveiben lévő magyar sráccal találkoztam és ott volt még a cégtől épp távozóban lévő kolléganőm. Mindegyik fiú diplomás vagy még tanul. Az egyik pályázatokkal foglalkozik, jó állása van otthon, ezért nem biztos benne, hogy elfogadja-e a dániai ösztöndíjat, amire az angliai után mehetne. A másik energetikával foglalkozó mérnök és nagyon szereti a munkáját. A barátja a Műegyetemen tanul és biztos benne, hogy kap majd jó állást, mert mérnökökre még szükség van otthon. Ott volt egy srác, aki szociális munkásként végzett, Aggteleken megismerkedett egy gyönyörű japán énekes és hegedűs lánnyal, aki most Maastrichtban tanul, így kötött ki ő is itt. Vendéglátós családból származik, ezért itt egy francia étteremben dolgozik, jövőre pedig elkezd turizmust tanulni egy maastrichti fősulin. Volt egy tipikus stréber fiú, aki informatikusként végzett, fél évre jött ki rendszermérnöknek ide. Azt hiszem neki sem lesznek elhelyezkedési problémái a jövőben. Volt még egy jogászfiú, aki itt él, de nagyon csendeske volt, majd talán legközelebb jobban megismerem. A legfiatalabb, 19 éves srác pedig diplomatacsemete, aki középiskolába Brüsszelbe járt és most Maastrichtban tanul. Nagyon szórakoztató volt vele beszélgetni. Végre valaki, aki hozzám hasonlóan kifejezetten kedveli a hollandokat. És nem akarta elhinni, hogy hány éves vagyok, 25 évesnek saccolt. A magyar génekre fogta. Azt is elmesélte, hogy az egyik holland ismerősét mindenféle magyar gyökerek nélkül azért hívják Bélának, mert a holland szüleinek megtetszett  ez a név a Szigeten.

Mindez számomra azt mutatja, hogy otthon is lehet jó, sőt nagyon jó végzettséget szerezni és ennek megfelelő állást találni. Ezekből a fiúkból nem dőlt a panasz, nem látták sötéten az otthoni helyzetet, sőt még jövőképük is van. Sokkal inkább, mint nekem. 

Annak nagyon örülök, hogy két drága barátnőm fog otthon várni és kijönnek hozzánk, hogy hármasban karácsonyozhassunk. Sőt, hosszú hallgatás után amszterdami designer barátnőm is bejelentkezett, január elején meglátogat Maastrichtban és mint mindig, most is biztosan inspiráló hatással lesz rám. Nagyon finom forralt bort ittunk tegnap a hipergyors óriáskerék lábánál. Bölcs magyar kolléganőm mindig arra biztat, hogy ne mástól, hanem magamtól várjam a megváltást.

Tanács

Egy újabb gusztustalan éjszakai műszak után menekültem Ektalhoz meditálni. A már szokásosnak nevezhető szeánszunk közben bevillantak világos gondolatok: tanácsra van szükségem, mert magamtól nem jutok egyről a kettőre és spirituális utakra kell eveznem, de nem biztos, hogy a venezuelai lánnyal. Szegény Ektal előtt el is bőgtem magam, aki egyetértett velem abban, hogy Maastricht unalmas hely és ha a munkám semmifajta kihívást nem nyújt, akkor keressek másikat és hobbiként csináljam tovább azt, ami örömet okoz. Vagy költözzek haza. Milyen jó is, hogy ő van. De mivel itt minden és mindenki ideiglenes és átmeneti, már meg sem lepett, hogy ő is Aachenbe tervez költözni. Remélem, hogy hamarosan nekem is csak egy átmeneti  állomásként szerepel életem könyvében ez a genya cég. Csak pazarolom itt az értékes időmet.

Hihi

A mexikói ismerősömnél tartott vacsorával kapcsolatban alábbi párbeszéd zajlott a facebookon. Szerintem vicces.

Vendég: Looking forward as well!! Can I bring anything? / Én is alig várom az estét. Hozhatok valamit?
Vendéglátó: something to drink :-) juice, beer, wine, whatever. / Valami innivalót :-) dzsúzt, sört, bort, akármit.
Én: I'll bring whatever :-) / Én hozok akármit :-)
Vendéglátó: My favorite drink! / A kedvenc italom!
Vendég: I'll bring :-) juice... / Én hozok :-) dzsúzt.

A sűrű, sötétbarna bableves hagymával, paradicsommal és zöld chilivel nagyon ízlett... csak furcsán mutatott a fehér tányéron.



Hópihék

Hát, hmm, izé, ööö, nem jutok ide mostanában.... de fogok, talán holnap, de a héten biztosan, ha nem alszom helyette. A vadon, amiben élek nem hagy időt elmélkedésre, mert helyette összeveszek valakivel vagy a meditátorokkal mexikói vacsorán veszek részt vagy éppen francia sorozatot nézünk vega rakott krumplival. Sportolni sem volt időm a héten, csak meditálok szorgalmasan, kéne 1-2-3-4 hét szabi a mókuskerékből. Óriási pelyhekben esett a hó az éjjel. Olyan elegáns képződmény ez a ho-ho-ho-hó. Mindig csendben érkezik és meglepi a függöny mögül kikukkantó embereket.