Úgy látszik maradt még valamennyi józan eszem, mert a logikai tesztem eredménye alapján behívtak a belsős állásinterjúra jövő héten, ami eszembe juttatta, hogy ha mondjuk elköteleződnék egy másik itteni pozícióra, mikor is mennék újra haza és lennék együtt a családommal, akiktől ilyen messze élek már több mint 2 éve? Meddig fogok úgy élni, hogy nem ugorhatok haza hétvégére vagy ha hiányoznak vagy ha szükség van rám? Inkább egy freelance, nem helyhez kötött munka kéne, ami lerövidítené a távolságot köztem és az otthonom között. De egyelőre ilyen ez az expat élet.
Találtam a közelben egy buddhista szerzetesrendet, megnézem mit lehet náluk csinálni... mondjuk beköltözni rövidebb-hosszabb időre. Persze a jóga projekt sem felejtődött el. Az inspiráló venezuelai barátnőmmel ma zongoráztunk és nagyon megjött hozzá a kedvem, hogy 20 év után újra megtanuljak fülbemászó melódiákat játszani 2 kézzel.
Menj rá a fb-ra és keresd meg az ismerőseim között Katona Csabát. Érdekes az élettörténete. Itthon csak Sámán-nak hívták a tanítványai, akiknek szervezetfejlesztési és közösségépítési tréningeket tartott. A felesége elhagyta, miután szült két gyereket. Állás, lakás nélkül kínlódott egy jó ideig. Aztán összeszedte és újra felépítette magát. 2 éve kiment Londonba, mert itthon nem talált munkát. Először egy kollégiumi menzán volt szakács, most egy szállodában. Közben működteti a részvételi demokracia blogját, odakint segítő tevékenységeket vállal, ja és a legutóbbi bejegyzéséből kiderül, hogy zen buddhista. És szemmel láthatóan boldog.Neked is ezt kívánom.
VálaszTörlésNem is kívánhatnék jobb, szeretőbb, inspirálóbb, bölcsebb anyukát.
TörlésSára, mindent bele, zongorázzzz!!!!!!!!
VálaszTörlésJóóó! Kezdem a Kis Kece lányommal! :)
Törlés:) jó és ha majd lányod lesz, Kiskecének fogjuk hivni. és majd azt mondjuk neki, hogy ne kecmeceljél mááár!
VálaszTörlés