Inkább el sem kezdek olvasónaplót írni az érzelmeimről. Előfordul mostanában, hogy sírok vagy újraélek gondolatban varázslatos pillanatokat és mosolygok. Rövid boldogságok adatnak nekem. Folyamatos mozgásra van szükségem, folyamatosan élni akarok, nem csak létezni. És nem érdekel, hogy egyesek szerint ez nem lehetséges. Állásügyben még mindig várakozás van, ha ez nem jön össze, valamit ki kell találnom (mert ugye akkor ez egy jel és nem jött még el az ideje, vagy mi), hogy több örömben legyen részem folyamatosan úgy igazán, ne csak évente 10 napra. Az ezobioterikusok szerint akkor most biztos menekülni akarok, továbbállni, ahelyett, hogy helyben találnám meg aaaz izét. De az élet rövid és én menés közben érzem jól magam.
Menj, ha Te menés közben érzed jól magad.
VálaszTörlés