Summa

Inkább el sem kezdek olvasónaplót írni az érzelmeimről. Előfordul mostanában, hogy sírok vagy újraélek gondolatban varázslatos pillanatokat és mosolygok. Rövid boldogságok adatnak nekem. Folyamatos mozgásra van szükségem, folyamatosan élni akarok, nem csak létezni. És nem érdekel, hogy egyesek szerint ez nem lehetséges. Állásügyben még mindig várakozás van, ha ez nem jön össze, valamit ki kell találnom (mert ugye akkor ez egy jel és nem jött még el az ideje, vagy mi), hogy több örömben legyen részem folyamatosan úgy igazán, ne csak évente 10 napra. Az ezobioterikusok szerint akkor most biztos menekülni akarok, továbbállni, ahelyett, hogy helyben találnám meg aaaz izét. De az élet rövid és én menés közben érzem jól magam.

High

Abszolút magaslatokban vagyok amióta megjártam Spanyolországot. Megérte egyedül nekivágni, minden este a tengerparton sétálni, szívni be a napsütést minden porcikámba és a leírhatatlan érzést átélni, amit a tenger nyújtott. Aztán jött egy angyalka és görkorcsolyázott, ebédelt, hülyéskedett, élvezte az életet velem. A negyedik napon szólított le és rájöttem, hogy ő az akit korábban az álmomban láttam, aki a homokon sétálva, a tűző napon átkarol. Megdumálta az égiekkel, hogy segít nekem és én is adok neki szép élményeket. Ráadásul teljesen elfeledtette velem azt a gyönyörű férfit, akit isteninek tartottam. Ráébresztett, hogy én is kaphatok és nem csak ácsingózhatok egy-két leesett szeretetmorzsáért, mert ennél sokkal többre van szükségem. Köszönöm neki, hogy teljesen kimosta a fejemet, mert 7 nap alatt több odafigyelést, gyengédséget, szeretetet kaptam tőle, mint a szép, de rideg embertől hónapok alatt. Egyébként jól ellettem volna egyedül is végig, kifejezetten élvezem a szabad nőként szerezhető élményeket. Minden nap beültem egy másik étterembe egyedül, amíg nem jött a kis társ, akit nem hívtam, csak megtalált és leszólított egy zebránál a lábaimat dicsérő szavaival. Tudom, már régi, de most akadt a kezembe az Eat, pray and love is, ami óriási élmény volt a nyaralás alatt, régen élveztem könyvet ennyire. Egy nő története, aki a tudatosan eltervezett utazásán találja meg a boldogságot. Még nem jutottam a végére, húzom-halasztom. Szóval, fogok én még Málagába menni, lehet, hogy ott valósítom meg a tengerparti házvásárlási projektemet egyszer. Mert ebben eltökélt vagyok és nem ismerek kompromisszumot. Lehet, hogy csak egy vityilló lesz, de a tenger mellett. Hosszasan regélhetnék a kint töltött napokról, hogy mennyire passzol hozzám az a könnyed életvitel, ami ott természetes és amit Maugli még jobban megismertetett velem. Őt nem érdekelte, hogy forgalommal szemben görkorizik, kinyalta a tányért evés után, birkózott velem a tengerben és teledobált a strandon pihenés közben homokkal és élveztem (na meg ő is), hogy ezzel felbosszantott, hangosan üvöltözött utánam az utcán, hogy "Woman" és füttyentett, ha irányt kellett váltanunk a közös bringázós görkorizás közben, direkt mindig belém kapaszkodott és összepiszkolta a fehér pólóm, hogy húzzam biciklivel, a kutyusát rendszeresen a nyakába vette és ezt mindig kötelezően le kellett fotóznom, együtt másztunk le a sziklákon, hogy becsobbanjunk a tengerbe és a medúzákkal ijesztgessük egymást... evés előtt mindig imádkozott. Elvarázsolt az az egyszerűség, amivel az életét éli, pofátlan  őszintesége új világot nyitott meg számomra a karót nyelt, túlságosan visszafogott, elfojtós, jól viselkedős megszokottság után.

Elég fancsali arccal jöttem vissza Hollandiába, rettegve a hétköznapoktól, de kisebb fennakadás után folytatódott a jó élet itt is, nemcsak az idő szép, de ma pl. Gina görkorival eljött velem futni, az új, tényleg szárnyakat adó cipőmben, élvezem a meditációt és az ott megismert emberekkel jól érzem magam, akik közül egyvalaki lelkileg nagyon közel áll hozzám. Lehet, hogy még az új állást is megkapom, voltam 2. körön. Pedig mostanában kezdek néhány itteni emberhez jobban kötődni. De nagyon szeretném visszakapni a hétvégéimet, az ünnepnapokat és több szabadidőre van szükségem. És a jelek. Aprók, de folyamatosan megmutatják magukat, többször, mint korábban. Egyre csak jönnek. Az álmaim előre jeleznek dolgokat. Málagában egyik éjszaka azt álmodtam, hogy a lehetséges leendő főnököm úgy dönt, hogy folytatja egy következő interjún a velem való diskurálást. Másnap, miközben Mauglival éppen ínycsiklandozó tengeri gyümölcsöket lakmároztunk Sangriával, hívott a fejvadász, hogy behívtak második körre. Az első éjszakán, amikor tavaly ideköltöztem a házba, álmomban szoros szövetséget láttam kialakulni egy lány és köztem, most már tudom, hogy ő Gina. Kicsit viharosan indult, de igazán megszerettük egymást, támaszkodhatunk a másikra. És az emberek is jönnek és csak szeretnek, úgy ahogy vagyok. Legyen ez így sokáig. Igen, olykor imádkozom is. Mert jól érzem magam a fentiek közelében. Nem tudom miért most kezdtünk el jóban lenni, de szeretném ezt így folytatni.

Köszönet

Majd egyszercsak jövök valami hosszabbal, de most nem áll rá a kezem, mert az elmúlt napokban mindent inkább átéltem, most pedig élvezem az utórezgéseket, élvezem ami van és hálásan köszönök mindent. Úgy érzem valaki vigyáz rám odafönt.