Isteni

Nem tetszik ez a fehér háttér a szöveg mögött, meg a betűtípus sem, de sok próbálkozás után sem jöttem rá, hogyan kell megváltoztatni.

Ismét dolgoztam hétvégén, már csak 2x8 óra van hátra és szabadulok egy hosszabb lélegzetvételre. A rotterdami interjú nem olyan volt, mint amire számítottam, szakmai kérdés alig hangzott el, inkább a személyiségemet vették górcső alá. Ha tetszettem, a héten mehetek 2. körre. Illetve lesz egy másik interjú még a vakáció előtt... Ha valamelyiket megkapnám, kiugranék a legnagyobb méretű szervemből. Asszem hisztérikus őrjöngésben törnék ki, mert felhalmozódott bennem az elmúlt két évben elég frusztráció ahhoz, hogy egy normális állás ilyen reakciót váltson ki belőlem. A kelet-európai rabszolga felszabadulásának első mozzanata lenne. 

Az amszterdami hétvége mozgalmas, intenzív volt, Mónival egy gracht partján, két üveg prosecco elfogyasztása közben kapcsolatunk bensőségessének teljes pompájában próbáltuk megfejteni életünk jelenjét. Nagyon élveztem, pedig sok küzdelem jutott ki mostanában mindkettőnknek. Még egy franciául beszélő, holland feliratos filmre is beültünk és a végén együtt bőgtünk. Az volt ugyanis a zárójelenetben, hogy egy idős barátokból álló kommunává szerveződött társaság egyik elhunyt tagjának keresésére indulnak azért, mert a halott feleség férje Alzheimer-kórszerűségben szenved és mivel nem találja a nőt, a többieket kérdezi, hogy merre van Jeanne. A barátok nem akarják a szomorú valósággal szembesíteni, ezért felkerekednek és az elhunyt feleség nevét kiabálva róják az utcákat...

Jonathanban van valami isteni, mindenestül elfogadom ahogy van, pedig a 2 vele töltött nap alatt kétszer pityeredtem el magam a társaságában. Nem adok róla jellemrajzot és nem magyarázom el miért a végletek embere, de kaptam tőle egy 1238. leckét, visszajelzést, ami elgondolkodtatott. Szóval, valószínűleg ő is csak a tanulási folyamat része, amit nagyon sajnálok, vele is csak egy Pán Péter-generációra jellemző párost alkottunk rövid ideig, melyben elkötelezettségnek kevés helye volt. De ki tudja, talán mégse...