Lufi

Felírtuk Pietertjével kis cetlikre azokat a dolgokat, amik mérgessé tesznek, felakasztottuk őket egy héliummal telt lufira, kimentünk a Maas partjára és elengedtük. Sokáig néztem, amíg végleg eltűnt. Elengedtük őket, sosem fognak visszatérni. Nagyon jó érzés volt.

Azért is pont ma, mert a stressztől nem voltam képes ebédelni az irodában és remegett a kezem. Beigazolódott ismét a sejtésem, az új, alkoholista kollégám sem lesz méltó társam a munkában. Miután jól berúgott, ma nem jött be dolgozni. Már tegnap is erősen bűzlött és üvegesek voltak a szemei. Ma pedig megmerte tenni, hogy beteget jelentett egy alkoholos este után. Egy kolléganőm látta a kocsmában délután, de nekem azt hazudta, hogy ágyban fekszik és nagyon rosszul van. Felhívtam ugyanis munka után. De valami rejtélyes oknál fogva megszakadt a vonal és amikor újrahívtam, nem vette föl. Hallottam a hangján, hogy totál részeg. Azért tette ezt pont most, mert a főnökünk és minden menedzser szabin van, az én fejemre pedig nagy ívben szart. Szóval megint csinálhatom helyette a munka oroszlánrészét, de nem fogom. Eddig két hozzám nem méltó kollégám miatt szívtam, mégegyszer nincs kedvem ezt végigcsinálni. Szóltam előre a főnökömnek, hogy egy alkoholista nem jó választás, de megint leszarták a véleményem. Itt az ideje, hogy végre kiálljak magamért és közöljem velük, hogy nincs kedvem tovább a cégük meg nem becsült, alulfizetett és semmibevett beosztottja lenni.