Elnézést, elhanyagolt kis blogom, hogy megint feledésbe merültél. Sok szép dolog történt amióta utoljára itt jártam. Eltöltöttünk egy mézeshetet Magyarországon P-vel, aki nemcsak anyukám főztjébe és a szüleim vendégszeretetébe, a testvérem szívószállal teletűzdelt hajába, hanem Budapestbe is beleszeretett. Öröm volt hallgatni és nézni, ahogy a várost felfedezte, a kreativitásról, az ismerőseim kedvességéről áradozik. Közelebb kerültünk egymáshoz, jobban tudja már ki is vagyok én. Olyan volt az egész, mint egy kis nászút.
Visszatérni neki könnyebb volt, de egy hét után én is visszarázódtam, a munkahelyemen is javultak a dolgok, belevon az új főnököm érdekes projektekbe, az új kollégám egy nagyon kedves ember, de vele kapcsolatban még vannak aggályaim, mert sokszor lassú és leszívja az energiámat. Ezt megérezhette, mert múlt héten egy gyönyörű virággal kedveskedett nekem.
Szép terveink vannak az elkövetkező hetekre: Móniékat fogjuk meglátogatni április végefelé kettesben Amszterdamban, két hét múlva megyek Brüsszelbe szavazni, májusban P. tesójáék hívtak egy családi összejövetelre a természet lágy ölén és május végén úgy néz ki, hogy végre meglátogatjuk Petrusékat Bécsben egy hétvégére és láthatom a tavaly júliusban megszületett kisfiát is. P-t nagyon húzza vissza a szíve Pestre, de megérti, hogy én már nagyon szeretném látni Petrit és kis családját. Szerintem Bécsben sem fog csalódni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése