Botrány

4 éve Hollandiában élő lengyel kolléganőm és barátja költöznek egy Maastrichthoz közeli városból egy másikba. Kaptak lakáshitelt. A barátja német. Két holland cégtől próbáltak autót bérelni, de mindkettő visszautasította a kérésüket, mondván nincsen holland jogsijuk, csak lengyel, ill. a barátjáé még nincsen 1 éves. Ugyanez a cég egy angol munkatársamnak, akinek angol jogsija van, minden probléma nélkül adott autót. Az EU-ban vagyunk, lehet az utakon bármilyen európai autóval, jogsival közlekedni, szabadon mozoghat ember, áru... akkor miért is tagadnak meg ilyen megalázó módon egy lengyel embertől egy olyan szolgáltatást, amiért fizet is? A kolléganőm elsírta magát és a cégnél mindenki segíteni próbált neki szóval és tettel (ez megmelengette a szívem). Végül az ír pénzügyesünk felhívott egy harmadik céget és a lengyel kollegina fivérének adva ki magát, külön kihangsúlyozva, hogy ő lengyel (veszélyes?), sikerült bérelnie. Mindezt hollandul. 

Tudom, hogy Hollandia egyik legrasszistább részén élek és a lengyeleknek valamilyen oknál fogva rossz a híre, de ez nagyon nem ok. Nekem még nem volt ilyen egyértelműen származás miatti rossz tapasztalatom. Lengyel kolléganőm felhívta őket mégegyszer, magyarázatot kérve. De nem kapott.

Kis színes

Valaki pénzt lopott az irodában. Egy zacskó apróból kiszedegette az eurókat, a többit bennehagyta, és szépen lezárta a kis csomagot. Tuti tippem van, hogy ki volt és mire költötte a fizunap előtti hétvégén, de nem akarom, hogy rágalmazás miatt bepereljenek. Ez azért nagyon gáz. 

Jövő pénteken irány Portó, lehet, hogy Lisszabonba is átugrom, ha sikerül Petruson keresztül a kedves festő ismerősénél egy röpke napra megszállnom. Aztán pedig holland körutazást teszünk Anyuciékkal. Nijmegen állítólag nagyon jó választás volt.

Úgy néz ki Zsombi is meglátogat októberben, a második consciousness coaching kurzus után.

Tegnap pocsék kedvem volt, fogjuk a Nők Lapja asztrológusa szerint nagyon zavaros bolygóállásokra meg a munkahelyi zűrökre... a ma hajnali 3.30-as felriadás és álmatlan forgolódás után a reggeli meditáció stabilizálta a lelkiállapotom és mindjárt indulok lélegezni jógára, holnap pedig pizzázok az olasz kolleganőmnél. A péntek és szombat este is be van már táblázva... Buli az élet. 

Kellemes

Nagy öröm ért nőiségem terén. Egészségügyileg. Természetesen nem terhes vagyok, csak nagyon boldog, hogy helyreállt a biológiai egyensúly. Kopp-kopp-kopp, maradjon is így.

Mivel töltöm az életem mostanában? Hétfőtől péntekig dolgozom. Mióta Elena, a nagyon olasz kolléganőm megérkezett a céghez, hullanak le a súlyok a vállamról, ráadásul nagyon jó tanácsokat ad stresszkezelésre. A pizzája és a tiramisuja zseniális. 

Hétközben egyszer, de próbálok inkább kétszer jógázni, egyszer pedig  1 órát futok. Járok meditálni, a héten tízen voltunk egy esti táncolós, ommolós  mantra meditáción. Segítettem Ektalnak a költözésben, úgy néz ki mégsem tűnik el a városból, fog meditációkat tartani egy másik helyen. Találkozok Pascallal, coacholunk, néha csökken a lelkesedésem, de aztán mindig rájövök, hogy nagyon jó ez nekem, segít a céljaim elérésében. A következő két héten a lelki társ a téma. Erről fogok gondolkozni, Marc Steinberget hallgatni (ő a consciousness coaching atyja). Az elmúlt két pénteken nagyon kellemeseket buliztam. A volt Mercedesesekkel találkozom ilyenkor, angolokkal, hollandokkal, németekkel, magyarokkal, olaszokkal, stb. Nagyon jó külföldi mag alakult ki. Elindulok otthonról egyedül és a végén mindig népes társaságban találom magam. Tegnap először két maastrichti pasassal beszélgettem, aztán jött egy jóképű, Hágában élő dél-afrikai srác, utána pedig a volt angol kollégáimmal folytattuk a belvárosban az estét. Szóval megteszem a magamét a társasági élet és ismerkedés területén. Szeretem ezt a nemzetközi közeget, rokonléleknek érzek sok otthonról elvándorolt embert. Az otthoni barátaimmal nagyon fellazultak a kapcsolatok. Úgy érzem, hogy talán nem is lennének érdekesek számukra az én még független életemről szóló történeteim a többségük megállapodott, családos szépségeihez képest. A gyermekek fotóit azért mindig megnézem a facebookon.

Egyébként meg az élet mindig megy tovább.

Üvölt

A hollandok szeretnek üvöltözni, sosem fogom érteni, hogy miért. Már gyerekként is ordító egerek és senki nem szól rájuk. Órákig képesek sipákolni. A lakótársaim is különösen zajosak ma este. Én meg öregszem, mert egyre kevésbé bírom a hangoskodást.
A hétvége klassz volt és kikapcsolt. Buliztam volt kollégákkal nagyon jó zenékre és voltam egy holland esküvőn, ami enyhén lagymatag volt az otthoni lagzikhoz képest... de láttam ilyet is és felvettem a szép ruhám.

Bújkál..

... bennem a szomorúság. Érzem, hogy lezárult egy időszak és még nem tudom hogyan tovább. Nincs már kedvem egyedül számlát fizetni, mosogatni, a csendre ébredni és arra lefeküdni minden este, mindig csinosnak lenni, dolgozni mint egy kisangyal, lámpabúrát venni, erősnek lenni... már túl régóta élem ezt az egyszemélyes életet. Lezárult a komolytalan afférok időszaka, múlt pénteken egy újabb nős, gyermekes és nagyon sármos francia pasinak nemet mondtam, majd diadalittasan és büszkén szálltam be a taxiba. Pedig nagyon meggyőző dumát nyomott a szemeimben kavargó diszkrét és mégis magnetikus rejtélyről és az irántam érzett vonzalmáról. Másnál majd célba ér. 

Amit várok: megyek Portóba pár napra mielőtt jön a família és jövő héten egy 100 fős holland esküvőre is. A főnököm ma azt mondta, hogy büszke rám. A baj csak az, hogy még mindig a munkába fektetem a legtöbb energiámat, ahelyett, hogy mondjuk minden nap férfiakkal ismerkednék. Az olasz kolléganőm egy ajándék, a héten eszembe jutott néhány nagyon egyéni megnyilvánulása a zuhany alatt és 5 percig vihogtam. Kicsit megijedtem... mert nevetni is mással a legjobb.