Adieu

Külföldi életem során gyűjtött tapasztalataim alapján a magyar törekvő népség. Ha megnézem a Mercedesnél komolyan állást keresők és találók számát, a közvetlen környezetemben a magyarok vezetnek. Cégen belül és kívül mi lépünk tovább leggyakrabban, a kelet-közép-európai társaságon belül biztosan. Vannak ambícióink és ügyesen prezentáljuk magunkat, kitartóan kutatva jobb lehetőségek iránt. A többiekre inkább az a jellemző, hogy panaszkodnak, de maradnak vagy felmondanak anélkül, hogy lenne más. A magyarok eszesek és szorgalmasak. A consciousness coaching tréningen mi voltunk a legnagyobb számban képviselt külföldi náció, ugyanúgy mint az új munkahelyemen. Jut eszembe, lejár hétfőn a próbaidőm, kíváncsi vagyok maradhatok-e. Tegnap este, miközben Florent-nal beszélgettem, néha megijedtem, hogy lehet, hogy mégsem váltam be... a főnököm tegnap a kolléganőmmel kettesben ment iszogatni, engem nem hívtak. Hétfőn kiderül. Flo ma költözik, elhagyja Maastrichtot. Kevés ennyire kedvesen "idióta" ismerősöm van mint ő. Na de meséljenek inkább a képek. Ő nevet az elején hangosan... A halakat pedig mindig visszadobja a vízbe. Adieu l'ami!

Süti

Nos, munkafronton az a nagy újság, hogy megállás nélkül gürizek, sok mindent nem tudok még, de egyre jobban kedvelem a totál infantilis kollégáimat. Komolyan mintha be lennének lőve, annyira pörögnek és beszélnek és beszélnek és beszélnek. Ami persze rendkívül szórakoztató, a macska és főzéstémák után nem tudom mi izgalmasabb vár még rám az ebédszünetekben. A kollégáim szerintem titokban mind alkoholista zugivók, mert stresszes helyzetekben alkohol gyors elfogyasztása kívánkozik számukra a legjobb megoldásnak. Ami persze teljesen ok és elfogadott, mit fárasztom én őket a jóga vagy a tisztitókúrák felemlegetésével. Egy héten minimum egyszer sütizünk, ami egy újonc számára abszolút magától értetődő, hogy vegyen gyorsan 1-2 tortát, de ha csak szimplán örülni akarunk magunknak, akkor is vegyünk néhány kalóriabomba cukorbetegséget előidéző durván édes izét. Tartok tőle, hogy hibázok sokat, mert nem értek és tudok mindent még, viszont jó végre újra használni az agyamat. Úgy néz ki, hogy nem fogok nyaralni idén nyáron.. újra jógázom és imádom, kedves magyar barátnőm végre talált állást és Bécsbe költözik (hiányozni fog), Petrus napokon belül szülni fog.. Ektal elköltözik, nem lesz több meditáció nála, az "öreg" meg nagyon misztikus. Mittomén.

Majd

A kifejezetten jóképű, 50-es főbérlőm nagyon sajnálja, de nem engedi, hogy macsekot tartsak. Majd a saját házamban, egyszer úgyis lesz. 

Cica

Akarok egy kismacskát! Sosem tört még rám ilyen erősen ez az érzés egy puha, meleg, szép élőlény iránt. Üresnek érzem a lakást. Kár, hogy a bérleti szerződésem nem engedélyezi... azért megkérdeztem a főbérlőt, hátha...

A technika ördöge

Az "öreg" több sms-t is küldött, de nem kaptam meg őket. Ma végül felhívott, és a beszélgetés alatt teszteltünk, de nem jött át egy üzenete sem. Időközben sértődötten mindketten töröltük egymást a telefonunkról, de azért megőriztük más helyeken a számokat, talonba... Ezek szerint nem riasztotta el az őszinteségem. Szombaton találkozunk megint.

Még mindig szingli

Ha éppen nem randizok sikertelenül valakivel és kell egy újabb csalódásból felépülnöm és  nem emlékeztet valaki az éltes koromra, csöppet sem nyomaszt, hogy szingli vagyok. A cégnél majdnem mindenki párban vagy házasságban és gyerekkel él. Mivel kicsi a közösség, ezek a témák naponta feljönnek. Az általános felfogás szerint szarul kéne éreznem magam, hogy nincs kapcsolatom. Az egyik menedzser meghívott magukhoz (feleség + 3 gyerek) barbecue-zni a hétvégén, ahová asszem én megyek egyedül 1+0 személlyel. Sebaj, majd bort iszok vagy játszom a gyerekekkel. A többi szingli távolmarad. A meló nem könnyű, óriási odafigyelést és precizitást igényel, de eddig jók a visszajelzések és megteszek minden tőlem telhetőt. Ráadásul a kihívást is élvezem, hát még a közös ebédeket és az egész napos nevetgélést. Hirtelen a szememmel sincs semmi baj, a napok gyorsan telnek a sok érdekes feladat miatt. Angolul is meg fogok tanulni, mert mellettem ül az amerikai főnököm, aki fél évre Maastrichtba költözött és van egy ír kollégám is, akitől naponta tanulok új szavakat. Vicces, hogy a kb. 20 fős csapatból a legnagyobb magot a 3 magyar képzi a hollandok után és kollégáim még 1 török, 2 román, 1 nigériai-angol, 1 indiai-kenyai, 1 spanyol, 1 ír, 1 lengyel, 1 zsidó és jönni fog egy származásához híven nagyon temperamentumos olasz csaj, akit a Mercedestől ismerek és akit majd nekem kell betanítani júliusban. 

Az "öreggel" randiztam, aztán múlt héten 3 pohár bortól felbátorodva felhívtam és nagyon őszinte voltam... megijedhetett... mert azóta eltűnt. De túléltem már hasonló eseteket. Talán túlságosan szembesítettem magával a beszélgetésünkkor. 

Ma kopogtak az ajtón az alattam lakó lányok és meghívtak egy közös vacsira holnap estére, végre közelebbről is megismerjük egymást. Este kimozdultam a nemzetközi maastrichti közösségnek szervezett moziestre és egy zseniális filmet láttam Frances Ha címmel, ami pont egy szingli lányról szól. Egy nagyon belevaló fülöp-szigeteki anyukával beszélgettünk utána, akinek hiányzik a szingli élet és bátorított, hogy csak élvezzem. Antwerpenben tanult, az elmondása alapján oda kéne mennem bulizni, mert ott sokkal több, hozzám korban illő pasassal lehet találkozni.