Meditáció közben kettő, egy folyóban egymás felé nyúló félszigetet láttam, amik majdnem elérték egymást és amikor kinyitottam a szemem volt bennem valami bizonyosság, hogy nemsokára összeérnek. Pozitív kép volt, majd ma továbbálmodom.
Jamest, a kedvenc íremet tegnap elbúcsúztattuk. Akart velem kettesben is találkozni, de a nyavalyás betegségem ágyhoz kötött. Hiányozni fog, mert szerettem a társaságában lenni, a kapcsolatunk több volt mint barátság, mindig szívesen fogok rá emlékezni (már megint a nosztalgia). A buli után hajnali 4-re értem haza, ami félig beteg állapotban nem volt jó ötlet, reggelre el is ment a hangom. Remélem holnap már kevésbé lesz szexis. Szimbolikus ez a betegség is, azt hiszem a fülemnek elege lett a sok negativitást hallgatni és meg kell tanulnom kimondani amit szeretnék, ill. elcsitítani a nyavalygókat, akik leszívnak... Pár nap tengerpart és meleg tuti meggyógyítana, de itt már sajna se melegebb, se vénasszonyok nyara nem lesz... max. 16 fok, néha napsütés, bármikor eleredő eső várható. Malagát és környékét pedig mostanában öntötte el a sárlavina, de Maugli szerencsére jól van. A venezuelai lány keres helyet, ahol jógázhatnánk és meditálhatnánk, de szerinte nekem mindenképp végig kell először csinálnom egy jógatanári tréninget. Újra formába kell hoznom magam, mert az elmúlt időben sokat ettem és alig sportoltam. Lustulok és ez az általános közérzetemre, motiváltságomra nincs jó hatással. Fel fogom írni, hogy mik azok a dolgok, amik igazán örömet okoztak eddig az életemben, hogy ismét rájuk találhassak. Több dózisra van szükségem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése