2012. október 22., hétfő

Alles goed

Kezdődött azzal, hogy péntek éjszaka felhívott a szép ember, hogy látni akar a hétvégén, ha csak pár órára is. Így nem mentem mégsem túrázni és kicsit együtt lehettem vele. Most szürkébb volt a külseje, de a személyes varázsa még mindig bódító.
Vasárnap a venezuelai lány workshopján nagyon otthonosan éreztem magam, rengeteget beszélt, de mint mindig, most is nagyon értelmesen adta elő forradalmi gondolatait. Ő egy szinte végtelen energiaforrás, amit pl. a cégnél is észrevett a legnagyobb nagyfőnök és már kikérte a véleményét sok dologban. Szeretné, ha a tegnapi workshop helyszínén kezdenénk el jógát tanítani, majd együtt csinálni mindezt üzleti alapon. Ő képezne  ki jógatanárrá. És azt is szeretné, hogy a jövőre Ibizán tartott békekonferencia szervezésében is segítenék neki. El sem hiszem. Találtam nekem való jógaórát is a tegnapi hippi helyen, a leendő tanáromat "cserébe" elhívtam meditációra. Mindezek után egy olyan jazz koncertre keveredtünk, amitől folyamatosan libabőröztem. Van Maastrichtban egy konzervatórium, ahol ezek a zsenik is tanulnak. A zenélés közben egy kivetítőre két lány gyönyörű rajzokat improvizált.

2012. október 19., péntek

Am block

Ma azon vettem észre magam, hogy elégedett vagyok. Úgy am block az életemmel. Kivételes állapot ez, gyorsan le is kell írnom. Először megijedtem, hiszen hogyan lett most  hirtelen elég az, ami miatt korábban sokszor nagy hiányérzeteim voltak. Aztán nem akartam megfejteni, de egyik barátomtól megkérdeztem, hogy szerinte megőrültem-e. Ő pedig sok érvet felsorakoztatott amellett, hogy miért jó itt az élet. És egyet kellett értenem vele. 

2012. október 17., szerda

Fénynyalábok

Mindig törekedni kell a jobbra! Mindig!

Az amszterdami hétvégén nagyon jó volt találkozni Besikével, férjével és a kis Herolddal. Besi gyönyörű anyuka, a férje, akit most láttam először, nagyon kedves, Herold pedig egy energiától szétrobbanó, mindent a szájába vevő kis vasgyúró, aki mindig vigyorog. Besi mondta, hogy nagyon ritkán rosszkedvű. Korábban megismert távol-keleti fiú ismerősömmel is találkoztam, általa megismertem Amszterdam egyik gettós részét és a vele való együttlét is bizonyította, hogy egyre barátibb a kapcsolatom a férfiakkal. A szép emberrel, mily meglepő, mégsem jött össze a találka, nem fogok tovább rohangálni utána. Maugli remélem jól van, rég hallottam róla...
A munkahelyen felvettem a bokszkesztyűt és jobban érzem magam így, mert legalább nem vágok jó pofát olyan dolgokhoz, amik felbosszantanak. Nem árt néha látványosan kiakadni, akkor kicsit tartanak az embertől.
Munkakeresés ügyben nagyon nagy csönd van, aminek az okát nem tudom, kevesebbet hívnak és alig válaszolnak az utolsó jelentkezéseimre.
Ektal végre visszajött Nepálból, már nagyon hiányzott a csakra meditáció. Vasárnap a venezuelai lány tart egy workshopot, én meghívót fogok írni és persze résztveszek. Lesz jóga, éneklés, beszélgetés, mindez a "Love and light" jegyében. Mi leszünk mostantól a "Light clusters", azaz fénynyalábok. Ha minden igaz, szombaton kirándulni megyek egy hawaii fiúval és barátaival...  persze csak a környékre. Folyamatosan esik és rohadt hideg, kedvetlen idő van.
Rá kell jönnöm, hogy küzdenem kell szinte mindenért és várni is sokat. A várakozásról ez egy nagyon jó kis írás, amit magamon is alkalmazok:

Before you get to the depths of feeling that you are longing for, life insists that you must wait. In waiting, the impatience of the mind becomes so obvious, that letting it go becomes attractive. The planets are asking you to linger, till the appropriate doorway into here-now opens.
“If you can wait it means you have dropped the reaching mind, the achieving mind; you have dropped the desiring mind. Only then can you wait. Waiting means now you are here and now.”

Waiting creates seeing. Patience creates the possibility. Absolute patience creates the absolute possibility to see. In tense, impatient minds eyes are clouded, filled with smoke – they cannot see. When you silently wait, by and by clouds disappear from the eyes, because they are created by impatience. When you patiently wait they disappear. Vision becomes clear, a clarity is attained. You can see. Wait and see – when I say this I don’t mean that you have to do both, I mean wait, and you will see. Seeing will come by itself, on its own accord. You simply wait. You understand me?
If you can wait it means you have dropped the reaching mind, the achieving mind; you have dropped the desiring mind. Only then can you wait. Waiting means now you are here and now, this moment is enough, this moment is all – and suddenly the eyes are clear. No clouds roam in the eyes then – no smoke. The flame burns without smoke. And you see.

Enough for today.

2012. október 8., hétfő

Fény

Volt időm gondolkodni a pár nap alatt, amit betegen és nagy csendben töltöttem az ágyban. Még sosem voltam ennyire magam alatt, amióta áttettem Hollandiába a székhelyem. Anyuci segített nagyon sokat, ismét, akinek elpanaszoltam, hogy nem találtam itt olyan barátokra, akikkel csak le tudok ülni és beszélgethetek, inkább csak bulizópajtásaim vannak. Aznap végül egy klassz kávézóban találtam magam és jóízűen beszélgettem kiváló társaságban. Semmi buli, csak egy kis bor, kellemes zene és egy édes ukrán pincér is feldobta az estét. Aztán együtt ébredtünk, reggeliztünk, ebédeltünk, és ennyi elég is volt, hogy visszatérjen belém az életkedv. Ma végre a nap is kisütött és ugyanabban a kávézóban  egy magyar kolléganőm adott bölcs tanácsokat, pl. azt, hogy ne függjek ennyire másoktól, a körülményektől, koncentráljak arra, hogy magammal legyek békében. A venezuelai lány szintén megbetegedett és ma fél óráig ecsetelte telefonon, hogy megvilágosult az ágyában, párnák közt. Spirituális meglátásainak részleteit nagyon szívesen hallgattam és örülök, hogy mindezt elmondta nekem. A lány maga az optimizmus és összefoglalóan kb. annyit mondott, hogy mindig szeretettel kell fordulni mások és magunk felé és a sok negatív áramlat és ember között önmagunkhoz híven fénysugárként kell létezni. Ő is egy nagyszerű tanító, aki ezekre a fontos elvekre mindig emlékeztet. Eszembe jutott, hogy de rég túráztam, amiről megeresztettem egy posztot a facebookon és tessék, már kaptam egy nagyon izgalmasan hangzó meghívást Belgiumba. Amíg pedig Ektal Nepálban töltődik, ismét elmegyek tibeti meditációra.
Jelentkeztem egy cégnél meghirdetett belsős pozícióra, hezitáltam ugyan, de azt is érzem, hogy sok jel mutat arra, hogy lehet, hogy nekem itt van dolgom (meditáció, engem itt tartani akaró emberek). Ha az állást megkapom, több időm, lehetőségem lenne az egyéb képességeim kibontakoztatására itt és nem a nulláról kéne kezdenem valahol máshol. A negatív gondolataim a kelet-európaiakkal kapcsolatos  megkülönböztetés jeleire irányították a figyelmem az utóbbi napokban, de ezt sikerült más megvilágításba helyeznem és be is szóltam néhányat az ilyeneket hirdetőknek. Álláskeresésben is vannak kételyeim, de addig keresek, amíg nem találok. Mert nagy szükségem van a változásra.

2012. október 3., szerda

Mázli

Szeretném ismét a hálámat kifejezni a sorsnak meg annak aki ezt az egész mindenséget kitalálta. Köszönöm, hogy ilyen jófej szülőkkel áldott meg. Az itteni ismerőseim családi történeteit hallgatva ébredek rá folyamatosan, hogy mekkora mázlim van. Várom a következő találkozásunkat.

2012. október 1., hétfő

Félszigetek

Meditáció közben kettő, egy folyóban egymás felé nyúló félszigetet láttam, amik majdnem elérték egymást és amikor kinyitottam a szemem volt bennem valami bizonyosság, hogy nemsokára összeérnek. Pozitív kép volt, majd ma továbbálmodom.
Jamest, a kedvenc íremet tegnap elbúcsúztattuk. Akart velem kettesben is találkozni, de a nyavalyás betegségem ágyhoz kötött. Hiányozni fog, mert szerettem a társaságában lenni, a kapcsolatunk több volt mint barátság, mindig szívesen fogok rá emlékezni (már megint a nosztalgia). A buli után hajnali 4-re értem haza, ami félig beteg állapotban nem volt jó ötlet, reggelre el is ment a hangom. Remélem holnap már kevésbé lesz szexis. Szimbolikus ez a betegség is, azt hiszem a fülemnek elege lett a sok negativitást hallgatni és meg kell tanulnom kimondani amit szeretnék, ill. elcsitítani a nyavalygókat, akik leszívnak... Pár nap tengerpart és meleg tuti meggyógyítana, de itt már sajna se melegebb, se vénasszonyok nyara nem lesz... max. 16 fok, néha napsütés, bármikor eleredő eső várható. Malagát és környékét pedig mostanában öntötte el a sárlavina, de Maugli szerencsére jól van. A venezuelai lány keres helyet, ahol jógázhatnánk és meditálhatnánk, de szerinte nekem mindenképp végig  kell először csinálnom egy jógatanári tréninget. Újra formába kell hoznom magam, mert az elmúlt időben sokat ettem és alig sportoltam. Lustulok és ez az általános közérzetemre, motiváltságomra nincs jó hatással. Fel fogom írni, hogy mik azok a dolgok, amik igazán örömet okoztak eddig az életemben, hogy ismét rájuk találhassak. Több dózisra van szükségem...