Sok jóság van az utóbbi hetekben, szerelmesen és aktívan telnek a napjaink. Talán kívülről mindez uncsi, mert nincs tele nagy utazásokkal, izgalmas bulikkal, de én ezek nélkül is boldognak érzem magam. Egy spontán együtt elfogyasztott kávé ebédidőben, közös főzés este egy érdekes doku vagy magyar filmmel, egy közös uszodai bugyborékolás olyan programok, amiket sokáig nélkülöztem és amit nagyon tudok értékelni. 3 hét múlva Németországban töltjük a hétvégét, május-júniusban a tervek szerint megyünk a holland tengerpartra és Magyarországra, szeptemberben anyuciék jönnek és októberben tervezünk egy nagyobb utazást valami egzotikus helyre. Mindketten meg fogjuk újítani a jogsinkat és az autóvásárlás is a közeli jövő tervei közé tartozik. A zongora is előkerült a kacatok között és mindketten pötyögünk rajta esténként. Pieter baromi jól zongorázik.
Móni meglátogatott múlt hétvégén, jártunk a Maastricht alatti 14 km-es kazamatákban, láttuk a Móni szerint a világon legjobb tánccsoportot, a Nederlands Dans Theater-t és jókat beszélgettünk klassz kaják társaságában. Nagyon várom már, hogy kitűzzék az esküvőjük időpontját, ahol én leszek Móni tanúja.
Jövő héten elkezdem a hastáncot, a holland tanfolyam folyamatos, a diétámat még mindig tartom és a falunkban élő magyar lánnyal is tervezek egy találkát. Adóbevallással foglalkozik, amivel az elmúlt két évben nem törődtem, de általa talán pénz is áll a házhoz.
Pieter anyukájával nem olyan rózsás a kapcsolatom, így most húsvétkor inkább úgy alakítottuk, hogy ők jöjjenek hozzánk és ne kelljen Pieter volt nőjének kislányának fotóit nézegetnem a falukon. Azon leszek, hogy ne romoljon meg a viszony, de előbb-utóbb beszélgetni fogok vele erről. A hagyományos magyar húsvéti koszttől ismét el voltak ragadtatva, bár a sonka helyett hiányos konyhai ismereteim miatt egy nagyon finom sült hús került az asztalra a tojás és torma mellé. Állítólag odáig vannak értem, én az apukát nagyon csípem, de a mamáról tiszta szívből nem tudom ezt elmondani.
Vannak néha nagy vitáink Pieterrel és ezek általában az én félelmeim-haragom miatt törnek felszínre, amin én is dolgozom, jogosan várja el tőlem. Ő rengeteget változott jó irányban a terápiája eredményeképpen, sosem érezte magát ilyen kiegyensúlyozottnak. Mindig kettőnkben gondolkozik. A szülei azért valamit nagyon jól csináltak, hogy ilyen fiuk van.
A munkahelyemen elegem lett abból, hogy a közvetlen kollégám és főnököm ellustulnak mellettem, mondván "a Sára majd úgyis megoldja, befejezi...". Úgyhogy végre beszéltem a nagyfőnökkel és nagyon világosan a tudomására juttattam, hogy nem szeretnék a főnököm és kollégám helyett dolgozni és úgy érzem átment az üzenet. Jó volt végre a sarkamra állni.
Ez a hétvége a pihenésé, és ahogy az ablakon kinézek, sokat leszünk a friss levegőn.
.jpg)
